Sébastien Tellier: Sexuality (Record Makers, 2008)

A francia Sébastien Tellier összefogott a Daft Punk egyik felével, elkészített egy albumot az örök téma, a szex köré, majd felpattant lovára és Don Quixote de la Manchaként elindult meghódítani a Vénusz-dombot.

Sébastien eddigi öt albuma is többé-kevésbé egy tematikára épült, most épp a "szexualitás" volt soron. A lemez producere Guy-Manuel de Homem-Christo, azaz az egyik robotsisakos Punk, így kellemes francia elektró szolgál ágy gyanánt a 11 légyottnak. Klasszikus szintipop segédeszközök, puttyogós dobok, giccses szintiszőnyegek, hol lágyabb, hol vadabb női nyögdécselések vonulnak végig a számokon ötletesen variálva. A dalok egy részében - az angol mellett - Sébastien a szerelem nyelvén, franciául duruzsol mindenféle szép szavakat. A lemez két csúcspontja a Divine és a több, mint hétperces Sexual Sportswear című instrumentális aktus. Az előbbivel egyébként a művész bekerült az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. A Sexuality egy vicces, kvázi konceptalbum, kellemes elektró-sanzonokkal. A végső asszociáció ha nem is épp a szex, de mindenképp erotika. Abból is a szoft, amikor nem mutatnak semmit. De nem szabad túl komolyan venni, első alkalomra továbbra is Barry White javallott.

Értékelés: 8/10

Püspök Tamás

http://www.myspace.com/telliersebastien

Muse: H.A.A.R.P Muse Live at Wembley (Warner, 2008)

A közönség őrjöng, a belépő tökéletes, megérkezett a Muse és vele együtt a vizuális sokszínűség tökéletes összhangban. A lenyűgöző, két napos show-t 150 000 szerencsés néző élvezhette élőben a Wembley arénában. A szombati nyitó show-ra pár óra alatt elkelt az összes jegy, így a rajongók nagy örömére vasárnap is felléptek.

Nehéz szavakba önteni azt a dolgot, amit az ember már hónapok óta vár, de végre ezt is megélhettük. A HAARP egy CD-ből, egy DVD-ből és a koncertről készült különböző képekből áll. Azon kevesek, akik gyorsak, szert tehetnek egy Deluxe Edition kiadásra is, amin egy körülbelül 13 perces backstage videó található. A CD-n 14 számot találhatunk, bár sajnos a hangtechnika hagy némi kívánni valót maga után. Az előadás fő gerincét a Black Holes and Revelations számai adták. Ezen kívül megtalálható az elmaradhatatlan Time is Running Out és a Stockholm Syndrome is.

A DVD ugyanazokkal a számokkal kezdődik, de sokkal jobb hangzással. 20 számot találhatunk rajta, és egytől egyig kifogástalan. Itt már azt a profizmust láthatjuk-hallhatjuk, amit a Muse-tól megszokhattunk. Bónuszként megkapjuk a melodikusabb hangzású Hoodoo-t és egy akusztikus blokkot a Soldier's Poem és az Unintended kíséretében. És zárásképpen sci-fi filmet is megszégyenítő vizuális effektek sorával zárul a show, a Take a Bow-val.

Értékelés: 8/10

Csaba Emese

http://www.myspace.com/muse

Gonzo: Lost and Found (szerzői kiadás, 2008)

A 2002-ben alakult debreceni zenekar először a Tesó című filmben hallatott magáról és az évek során folyamatosan fellépője volt a város klubjainak. Zenéjükben már kezdetektől az angolszász kultúra szeretete volt a meghatározó. Eleinte még magyarul játszott számaik pszichedelikus, indie-rock vonalon indultak és mostanra az angol nyelvre váltottak ugyan, de a stílus maradt. Ruhákban, hangzásban és egy kicsit hajban is. Igaz, talán ebben különböznek a legjobban az összes többi magyar indie csapattól; náluk nem merül ki a zene a pózolásban.

Az ABC tehetségkutató magyarországi döntőjét megnyerő fiúk számait nehéz akármelyik elődhöz is hasonlítani, talán csak itt-ott tűnik fel egy kis Bloc Party- vagy Radiohead-hatás. A srácokra a Muppet Show egyik szereplője és Hunter S. Thompson volt olyan hatással, hogy elcsenjék a nevüket. A 10 számot és egy bónuszt tartalmazó Lost and Found album, mint a magyar indie világ elveszett, de megtalált gyermeke simán verheti a Hangmás vagy az EZ Basic lemezeit és veheti fel a versenyt külföldön is. A Peeping Tom vagy a Myspace sláger Superego csak a kezdet, az összes többi dal is kiverhetetlen a fejből. „Hello, hello” mindenki, furfangos popzene, függőséget okozhat!

Értékelés: 8/10

Molnár Csilla

www.myspace.com/gonzozene

Gnarls Barkley: The Odd Couple (Warner, 2008)

Adott egy szikár férfi (Danger Mouse), aki kütyüket és potikat bűvöl, egy nagydarab, agyontetovált alak (Cee-Lo), aki úgy dalolja a sokvonalas C-ket, mintha a telefonkönyvet olvasgatná. Néha gladiátornak vagy NDK teniszezőnek öltöznek, és csatlakozik hozzájuk pár pixelidomár, akik látványilag is feladják a leckét a szakmának. Ezek után csoda, hogy a The Odd Couple nem egy szívbajos lemez?

Van itt minden, mint a vásárban. Bors őrmester (Blind Mary), zenélő ékszerdoboz (She Knows), szakítás fájdalmas lábjegyzete neo-soulba oltva (No Time Soon), recitatív ének (Who’s Gonna Save My Soul). A Whatever egy modern, cinikus Plenty O’ Nuttin’. A legnagyobb énekesi teljesítmény az Open Book (Danger Mouse valószínűleg előszedte Amon Tobin-gyűjteményét, Cee-Lo meg egy gospelkórus intenzitásával shoutingol). A Going On felrúgja a popdalról alkotott dramaturgiai elképzeléseket: gyakorlatilag több mint fele kiállás, jól ismert d’n’b-dobokkal. A többi szám igényes soul-pop, némi funk utóízzel. Mondjuk, hogy húzunk itt egy vonalat, és ez alatt tilos többé slágert csinálni. Hogy egy szóval sem említettem az első albumukat? Miért, te mindenkit az első szerelmedhez hasonlítasz?

Csepelyi Adrienn

Értékelés: 8/10

www.myspace.com/gnarlsbarkley

Duffy: Rockferry (Universal, 2008)

Bevallom, én nem igazán dolgoztam fel az Amy Winehouse körüli felhajtást - bár a hírekből hallva, ez neki magának sem sikerült -, éppen ezért nem bántam, hogy új arc tűnt fel a slágerlistákon.

A walesi megasztáros Duffy első lemezén retro-soul-pop dalok szólnak. A fekete-fehérben színpadra lépő szőke énekesnő a nosztalgiára játszik. Még csak 23 éves, de soul zenén edzett hangja már most is sokat ígérő. Ahhoz viszont, hogy tartósan bekerüljön a zenei vérkeringésbe, ennél több kell. Ez az első önálló szereplése a világ előtt, nyilván ebből adódik, hogy a körülötte lévő csapat biztosra szeretett volna menni: ezért hívták segítségül a 60-as éveket. A számokat hallgatva, úgy érzem, sikerült portalanítaniuk ezt a legendás korszakot.

A Rockferry album jobbára balladisztikus hangvételű, középtempós dalokból áll. Duffy hangja elsősorban a középtartományban mutat fel olyan egyedi színeket, amelyek megkülönböztethetővé teszik őt. A kongát és szintetizátorokat is felsorakoztató, mégis finom, vonósokkal támogatott kísérő zene biztos hátteret nyújt mindehhez.

Az eladási mutatók szerint kell, hogy legyen következő lemez, ezért remélem azon már többet fog mutatni saját kreativitásából.

Értékelés: 6/10

Monori Máté


www.myspace.com/duffymyspace

Cadence Weapon: Afterparty Babies (Epitaph/ Big Dada, 2008)

Rollie Pemberton multifunkcionális, mint a tévében reklámozott konyhai robotgép. Az író, emszí, producer, remixer, blogger, médiakedvenc srác Kanadából szövögeti a hip-hop analóg műanyagszálait, és mellékesen írogat például a Pitchforkra. Fegyver úr bravúros, következetesen üzemelő szövegszövetkezet, akinek második albuma osztálykép a korosztályunkról (Youth Crew).

Szerencsére hősünk letudta a debütlemez-pályát a másodosztályú videójáték-hangok világában, úgyhogy itt jóval kevesebb a puttyogás- sercegés, de ne számítsunk egy vasárnapi iskola meghittségére. A House Music már tarol a tánctereken, a Getting Dumb és a We Move Away is hasonló babérokra törhet, hisz Rollie és kollégái előszeretettel remixelgetik egymást back 2 back jelleggel. A Do I Miss My Friends helyes kis indítás, a Limited Edition OJ Slammer szarkasztikus celebfricska, Juliann Wildingot pedig megkeresheted Myspace-en, tényleg létezik. A Messages Matterben aranyos a szkreccs, a Your Hairs Not Clothes Roots Manuvá-s, míg az Unsuccesful Club Night rímképlete Dizzee Rascal Pussyole-jáé. Zeneileg nem fog hazavágni, de a rap ütős. Azoknak, akik unják már a jeszjeszjót, kötelező.

Csepelyi Adrienn

Értékelés: 7/10

www.myspace.com/cadenceweaponmusic

Parov Stelar & Band, Singas Projekt, 2008. április 3, A38

A tavalyi nagy sikerű lemezbemutatót követően ismét a hajóra látogat az Európa-szerte főként különböző válogatáslemezekről ismert DJ és producer.

Parov Stelar (vagyis Marcus Füreder) jól ismert a hazai közönség körében, hiszen zenekarával már többször járt nálunk, többek között a VOLT Fesztiválon is hatalmas sikerrel szerepelt. Harmadik nagylemeze a Shine tavaly jelent meg 2004-ben létrehozott saját kiadója, az Etage Noir gondozásában. A látszattal ellenétben a linzi fiatalember világa nem csupán fehér és fekete: igényesen és ízlésesen vegyíti és teszi könnyen emészthetővé a régit és az újat, charleston, illetve jazz hangmintákat kever feszes breakbeat ritmusokkal és dallamos popzenével. Zenekarában pedig a basszusgitár, a dob és a szaxofon dominál. Érzelmes, szofisztikált dalai, a ’40-es éveket és a film noir világot idéző videóklippjei a legkülönbözőbb korosztályokat és embereket érintik meg, így szinte biztos, hogy nagy hullámverés várható csütörtökön a Petőfi-híd környékén.

Parov Stelar előtt a már nagylemezzel is büszkélkedő (a Yolife tavaly jelent meg a Chameleon Recordsnál), pécsi származású zenekar a Singas Projekt hozza hangulatba a közönséget. A fantasztikus hangú Berger Dalma és zenekara jazzes, downtempós lounge muzsikájával próbálja szebbé tenni a világot.