- Mutatok valami nagyon durvát! - Jól emlékszem, ezzel kezdte a haverom vagy hét évvel ezelőtt, aztán valaki rám ordított a hangfalból, hogy „Hé, mi az a piszok ott?”, én meg majdnem lefordultam a székről. Azóta az IMMC fedőnevű agymenés agytrösztje, Buppa ikonikus figurája lett a magyar undergroundnak és futáréletnek.Áruld el, kérlek, ez a bizonyos IMMC rövidítés (In Memoriam Michael Christmas – azaz Karácsony Mihály Emlékére, utalás Fenyő Miklósra, aki köztudottan sokat tett a rap meghonosításáért) poén vagy nem poén?
Buppa: Inkább azt mondanám: cinikus, de tiszteletet fejez ki. Ezer éve, amikor még Frelimvóal kocsmáztunk valahol, kiderült, hogy annak idején mindketten rommá hallgattuk Fenyő reppes hülyeségeit. Érted, ültünk a helyen, és pár sör után elkezdtük nyomni: és arra emlékszel, hogy „Harsog a kasztni, a rapszám bömböl/Ha van ennél jobb, a hajamat tőből./Budapest, Budapest, ne légy rest/Dobd be a breakbe magad rögvest!” A sok hülye meg rácuppant, hogy fú, de jó ez. Eleinte csak Fenyő-szövegeket nyomtunk.
Amikor elfoglaltátok a színpadot?
Buppa: Szó szerint. Vége lett a koncertnek, mi meg odasomfordáltunk az együtteshez, hogy légyszi, hadd jöjjünk már fel, naa… Mondták, szó se lehet róla. Ó, de hadd menjünk már. Nem, nem lehet, úgyhogy szépen fölmásztunk, elfoglaltuk a dobot meg a mikrofont és nyomtuk. Utána már persze jöttek a saját szövegek is.
Szinte nógatni kellett titeket, hogy végre adjatok már ki egy lemezt. Eszetekbe se jutott, hogy komolyan vegyétek magatokat?
Buppa: Tudod, mi annyira nem foglalkoztunk ezzel, hogy az már botrány. Sose volt menedzserünk. Igazság szerint már ’99-ben csináltunk egy albumot, csak a Mangónak elszállt a winchestere, persze semmi nem volt archiválva, nekünk meg nem volt épp felesleges egymilliónk, hogy laboratóriumban megmentsék az adatainkat.
Így csak 2001-re lett album. 2002-ben pedig befutott a Belga a Majd megszokod albummal. Megszoktad?
Buppa: Felesleges már azon agyalni, mi lett volna, ha. Biztos oka volt, hogy elszállt az az album, nem hiszek a véletlenekben. A Belga igazából most kezd csak beérni, mi meg már túlfutottuk magunkat.
Ellenben évek óta készül saját albumod.
Buppa: Hamarosan elkészül egy négyszámos kis előzetes, de már az album is finisben van. Semmi szokványos. Ráadásul ezt a lemezt nem lehet majd boltokban kapni, csak tőlem.
Azt akarod mondani, hogy személyesen adod majd el mindenkinek?
Buppa: Naná! Mondj nekem még egy albumot, amit így tudsz megkapni az előadótól! Ha valakinek kell egy, fölhív, hogy helló, én pedig megmondom neki, hogy ekkor és ekkor találkozzunk itt és a saját kezemből veheti meg a lemezt. Ezért megéri, nem?
Hogy fog kinézni egy Buppa-koncert?
Buppa: Nem akarok már ilyen feljön a dj-play gomb benyom-ugrik a cédé-údeciki-fellépéseket. Ha szétnézel a világban, azt látod, hogy jönnek vissza az emberi dolgok: filmekben nagytotál a táj, zenében meg ismét arra van igény, hogy valaki pengesse azt a gitárt. Úgy tervezem, hogy havi egy fővárosi és maximum három vidéki fellépés. Budapest nem bír el többet, hacsak nem vagy mondjuk Quimby: a havi negyedik koncerteden már nem lesz ott senki.
Valahogy azért mindig kilógtál a hiphop szcénából.
Buppa: Naná, hát nézz meg! Nekem ilyen kicsi a sildem és milyen a felsőm? Szoros! Hát már az alapokat nem értem! Elképzelheted, mi volt, amikor jöttek régen a ríl arcok a bőnadrágban, deszkáscipőben, én meg bekopogtam melléjük a bringáscuccomban. Nem is vágytam arra, hogy igazi hiphopot készítsek. Az én közönségem vegyes, a bringások között a metálosoktól a repperekig mindenki előfordul, úgyhogy azt hiszem, ehhez mérten eklektikus lett az album. Ami pedig a témákat illeti, természetesen ezt a szubkultúrát célzom meg velük.
Közreműködők?
Buppa: Nincsenek. Fítelésre épp elég a Ludditák-projekt. Azt például imádom. Először csak egy szám volt, később lett öt, most meg vagy hétnél tartunk már. Felmegyek az első két számra, meg az utolsó kettőre, teljes erőbedobással tudom végignyomni az egészet, közben iszogatok a backstage-ben – hát kell ennél jobb?
Hogy kerültél az új Animal Cannibals-lemezre?
Buppa: Hát ez vicces történet. Először nem is tudtam, akarom-e egyáltalán.
Elriasztott a popularitás?
Buppa: Valami olyasmi. Tudod, amikor fölhívott Richie Pi, hogy lenne egy szám, nem értettem, mi közöm nekem ehhez, meg úgy egyáltalán, hogyan jutottam eszükbe, úgyhogy mondtam, hogy kösz, nem. Aztán visszahívtam és kifaggattam őket, hogy mégis mi helyem lenne nekem egy mainstream zenekar albumán, mire ők elmagyarázták, hogy pont az a koncepciójuk, hogy a kevésbé köztudatban lévőket előrángassák kicsit. Törtem a fejem egy darabig és arra kellett rájönnöm, hogy ha nem megyek el, ez a lemez pont velem lesz szegényebb.
Milyen volt a munka?
Buppa: Végtelenül korrektek voltak. Megkaptam az alapot, megbeszéltük, mikor stúdiózhatunk. Nem zaklattak, hogy küldjem át a szöveget előtte, szóval le a kalappal. Megbíztak bennem és ez nagyon jól esett. Szerintem elég durva szám lett.
Mit gondolsz kívülállóként a magyar hiphop-szcénáról?
Buppa: A nagy öregeket jól ismerem. A fiatalokat annyira nem vágom, de egy dolog azért feltűn: volt vagy két-három év, amíg mindenki Akkezdet Phiainak képzelte magát. Ugyanaz a rímképlet, ugyanaz a flow: megőrültem tőle! Komolyan nincs senkiben kreativitás? Előtte a Bankosék voltak divatban. Beraktál akármilyen magyar reppet, és nem tudtad eldönteni, hogy akkor ez most az eredeti emszí vagy valami huszadik klón. Remélem, észbe kapnak végre a srácok. Idegesít, mikor valaki egy tök jó szöveget ír, majd a közepén benne hagy egy olyan infantilis rímet, mint mondjuk a nem-re a mert. Legszívesebben ilyenkor felhívnám, hogy hallod, Józsi, cseréld már ki ezt a két szar sort, nem hiszem el, hogy neked ez így tetszik!
Ki a legjobb magyar emszí?
Buppa: Ha végignézzük az utóbbi tíz-tizenöt évet, egyértelműen az NKS pályája a legszebb ív. A legutóbbi album kőkemény, Nospa pedig egyedülálló itthon. Nyilván vannak még, akiket nagyra tartok, Busa, Akkezdeték… Leginkább azok, akik nem keménykednek.
Nocsak, nem tetszik a melldöngetős mentalitás?
Buppa: Röhejes! Érted, a színpadon üvölt egy órán át, hogy lerúgom a fejed, verdák a klipben, aztán hazamegy, és „anya, vehetek egy szálat a cigidből?” A feka ezt nem kitalálja, ő 16 évesen tényleg embert ölt. De itthon mi a ríl? Siska, mert ő megmondja magáról, hogy egy lakótelepi tróger, és punktum! Ezt tisztelem. Ne akarjunk már másnak látszani, mint amik vagyunk. Én se adom ki magam ríl hiphoppernek.
Csepelyi Adrienn
Buppa Myspace
Amikor elfoglaltátok a színpadot?
Buppa: Szó szerint. Vége lett a koncertnek, mi meg odasomfordáltunk az együtteshez, hogy légyszi, hadd jöjjünk már fel, naa… Mondták, szó se lehet róla. Ó, de hadd menjünk már. Nem, nem lehet, úgyhogy szépen fölmásztunk, elfoglaltuk a dobot meg a mikrofont és nyomtuk. Utána már persze jöttek a saját szövegek is.
Szinte nógatni kellett titeket, hogy végre adjatok már ki egy lemezt. Eszetekbe se jutott, hogy komolyan vegyétek magatokat?
Buppa: Tudod, mi annyira nem foglalkoztunk ezzel, hogy az már botrány. Sose volt menedzserünk. Igazság szerint már ’99-ben csináltunk egy albumot, csak a Mangónak elszállt a winchestere, persze semmi nem volt archiválva, nekünk meg nem volt épp felesleges egymilliónk, hogy laboratóriumban megmentsék az adatainkat.
Így csak 2001-re lett album. 2002-ben pedig befutott a Belga a Majd megszokod albummal. Megszoktad?
Buppa: Felesleges már azon agyalni, mi lett volna, ha. Biztos oka volt, hogy elszállt az az album, nem hiszek a véletlenekben. A Belga igazából most kezd csak beérni, mi meg már túlfutottuk magunkat.
Ellenben évek óta készül saját albumod.
Buppa: Hamarosan elkészül egy négyszámos kis előzetes, de már az album is finisben van. Semmi szokványos. Ráadásul ezt a lemezt nem lehet majd boltokban kapni, csak tőlem.
Azt akarod mondani, hogy személyesen adod majd el mindenkinek?
Buppa: Naná! Mondj nekem még egy albumot, amit így tudsz megkapni az előadótól! Ha valakinek kell egy, fölhív, hogy helló, én pedig megmondom neki, hogy ekkor és ekkor találkozzunk itt és a saját kezemből veheti meg a lemezt. Ezért megéri, nem?
Hogy fog kinézni egy Buppa-koncert?
Buppa: Nem akarok már ilyen feljön a dj-play gomb benyom-ugrik a cédé-údeciki-fellépéseket. Ha szétnézel a világban, azt látod, hogy jönnek vissza az emberi dolgok: filmekben nagytotál a táj, zenében meg ismét arra van igény, hogy valaki pengesse azt a gitárt. Úgy tervezem, hogy havi egy fővárosi és maximum három vidéki fellépés. Budapest nem bír el többet, hacsak nem vagy mondjuk Quimby: a havi negyedik koncerteden már nem lesz ott senki.
Valahogy azért mindig kilógtál a hiphop szcénából.
Buppa: Naná, hát nézz meg! Nekem ilyen kicsi a sildem és milyen a felsőm? Szoros! Hát már az alapokat nem értem! Elképzelheted, mi volt, amikor jöttek régen a ríl arcok a bőnadrágban, deszkáscipőben, én meg bekopogtam melléjük a bringáscuccomban. Nem is vágytam arra, hogy igazi hiphopot készítsek. Az én közönségem vegyes, a bringások között a metálosoktól a repperekig mindenki előfordul, úgyhogy azt hiszem, ehhez mérten eklektikus lett az album. Ami pedig a témákat illeti, természetesen ezt a szubkultúrát célzom meg velük.
Közreműködők?
Buppa: Nincsenek. Fítelésre épp elég a Ludditák-projekt. Azt például imádom. Először csak egy szám volt, később lett öt, most meg vagy hétnél tartunk már. Felmegyek az első két számra, meg az utolsó kettőre, teljes erőbedobással tudom végignyomni az egészet, közben iszogatok a backstage-ben – hát kell ennél jobb?
Hogy kerültél az új Animal Cannibals-lemezre?
Buppa: Hát ez vicces történet. Először nem is tudtam, akarom-e egyáltalán.
Elriasztott a popularitás?
Buppa: Valami olyasmi. Tudod, amikor fölhívott Richie Pi, hogy lenne egy szám, nem értettem, mi közöm nekem ehhez, meg úgy egyáltalán, hogyan jutottam eszükbe, úgyhogy mondtam, hogy kösz, nem. Aztán visszahívtam és kifaggattam őket, hogy mégis mi helyem lenne nekem egy mainstream zenekar albumán, mire ők elmagyarázták, hogy pont az a koncepciójuk, hogy a kevésbé köztudatban lévőket előrángassák kicsit. Törtem a fejem egy darabig és arra kellett rájönnöm, hogy ha nem megyek el, ez a lemez pont velem lesz szegényebb.
Milyen volt a munka?
Buppa: Végtelenül korrektek voltak. Megkaptam az alapot, megbeszéltük, mikor stúdiózhatunk. Nem zaklattak, hogy küldjem át a szöveget előtte, szóval le a kalappal. Megbíztak bennem és ez nagyon jól esett. Szerintem elég durva szám lett.
Mit gondolsz kívülállóként a magyar hiphop-szcénáról?
Buppa: A nagy öregeket jól ismerem. A fiatalokat annyira nem vágom, de egy dolog azért feltűn: volt vagy két-három év, amíg mindenki Akkezdet Phiainak képzelte magát. Ugyanaz a rímképlet, ugyanaz a flow: megőrültem tőle! Komolyan nincs senkiben kreativitás? Előtte a Bankosék voltak divatban. Beraktál akármilyen magyar reppet, és nem tudtad eldönteni, hogy akkor ez most az eredeti emszí vagy valami huszadik klón. Remélem, észbe kapnak végre a srácok. Idegesít, mikor valaki egy tök jó szöveget ír, majd a közepén benne hagy egy olyan infantilis rímet, mint mondjuk a nem-re a mert. Legszívesebben ilyenkor felhívnám, hogy hallod, Józsi, cseréld már ki ezt a két szar sort, nem hiszem el, hogy neked ez így tetszik!
Ki a legjobb magyar emszí?
Buppa: Ha végignézzük az utóbbi tíz-tizenöt évet, egyértelműen az NKS pályája a legszebb ív. A legutóbbi album kőkemény, Nospa pedig egyedülálló itthon. Nyilván vannak még, akiket nagyra tartok, Busa, Akkezdeték… Leginkább azok, akik nem keménykednek.
Nocsak, nem tetszik a melldöngetős mentalitás?
Buppa: Röhejes! Érted, a színpadon üvölt egy órán át, hogy lerúgom a fejed, verdák a klipben, aztán hazamegy, és „anya, vehetek egy szálat a cigidből?” A feka ezt nem kitalálja, ő 16 évesen tényleg embert ölt. De itthon mi a ríl? Siska, mert ő megmondja magáról, hogy egy lakótelepi tróger, és punktum! Ezt tisztelem. Ne akarjunk már másnak látszani, mint amik vagyunk. Én se adom ki magam ríl hiphoppernek.
Csepelyi Adrienn
Buppa Myspace
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése