Merre van a kijárat? Ezittaz! - Animal Cannibals a Szigeten

Az Animal Cannibals akkora retro-nosztalgia manapság, mint amilyen mondjuk egy Rapülők lenne, ha koncertezne. Nagy várakozás kísérte a Szigetes megmozdulásukat is, ám most nem egészen úgy sült el a dolog, mint kellett volna.

Hajnali két óra tájban kezdték el magát az átszerelést a Kannibál-show-hoz az Arany Ászok Színpadon, úgyhogy fél háromnál előbb semmi jóra nem számíthattunk. A tömeg nem lankadt, gyűltek tisztességgel, mintha csak délután fél három lenne. Természetesen pont ilyenkor van gikszer a hangosítással, így az első számot a capella verzióban hallhatjuk - ez az Ülünk a vonaton. A nagyzenekari felállással az egykori Annimal Cannibals feeling teljesen másként hat az emberre, arról nem is beszélve, hogy profi az egész, és a két rapper-srác semmit sem felejtett - mi meg pláne!

Tudatalattinkból törnek felszínre a régi szövegek, és az alap is táncolhatóbb lett, úgyhogy minden egyben volt egy tökéletes napzáró daj-dajhoz. Csakhogy… jött az a bizonyos csakhogy, amire ugyan számítottunk a program-kiírásból, de arra nem, hogy erőteljes parti-gyilkolás következik. Színpadra lép az egyébként tehetséges MC Gőz és a Hősök négyese, hogy tiszteletüket tegyék néhány szám erejéig, azonban ez olyannyira leültette a bulit, hogy az emberek 80%-a odébb állt. Nincs nekünk semmi bajunk a magyar hip-hoppal, és az aktuális tehetségekkel sem, csak sajnos ez az érdekházasság most nem sült el jól. Az Animal Cannibals egy réges-régi siker-sztori, ami mostanában már csak ki-kivillantja a foga fehérjét, s azt is csak a helyzetjelentés/életjeladás végett teszi. Ez annyit jelent, hogy Kannibál-koncertre nagy valószínűséggel olyan emberek jönnek, akik nosztalgiázni akarnak, nem pedig tehetségkutatni.

Lehetne rajta vitázni, hogy jó volt-e ez így, vagy sem, de a tények magukért beszélnek, és ez a produkció most nem volt olyan, mint amilyennek megálmodták - mindkét oldalról nézve!

Fedor Nóra