2008. augusztus 14., csütörtök

Vodka, tequila és frissítő Evian - Vodku, Deliquent Habits és Zagar a Sziget első napján

Hogyan kell kezdeni egy Szigetet? Hát lendülettel, azaz Vodkuval!

Az eredetileg Vodku v Glotku (Vodka a torokba!) névre hallgató zenekar 2000-es újjáalakulása óta az odesszai hagyományok mellé bolgár, délszláv, zsidó, albán és más népzenei alapokat is beemelt. A balkáni, közép-keleti népzenét a zenekar rockkal, dszesszel és egyéb irányzatokkal ötvözi. A magyar világzenei színtér egyik kiemelkedően energikus formációja az A38 Színpadon, este hattól adott koncertet.

A Bata István vezette formáció mi MÁSsal is kezdhetett volna a szigeti hajó fedélzetén, mint a Kikötő című, 2004-es album dalaival. A 7:40-es vonattal azonnal sebességre kapcsoltak, a lábak valahogy maguktól megmozdultak, egyszerűen kötelező volt a tánc, a jókedvről nem is beszélve. Terápiás jellegű a Vodku örömzenéje; jól esett Bede Sarolta énekesnő kedves, sugárzó arcára ránézni, Szabó Árpád virtuóz hegedűjátékába könnyen bele lehetett szédülni, Bata István „Rakjunk tüzet és dobáljunk mindent, ami nem kell!” felszólítására pedig elfelejtettünk minden bút és bánatot. A címe miatt csalóka Balladára is inkább a vidám sodrás a jellemző, egyedül egy új szerzeményben, Dióhéjban kaptunk néhány szomorúbb, de annál szebb percet. A koncert a 2007-ben megjelent, MÁS című lemez egyik darabjával, a Paploma-val zárult, de az én Szigetem valahol akkortájt kezdődött el.

Igaz, nem uborkával ittuk, mint az oroszok, de így is jót vodkáztunk az A38-on.

Az alkoholmámor a Delinquent Habits vezetésével a Converse wan2 sátorban folytatódott, de most már nem csak képletesen folyt a tequila a színpadról.

Az ugye megvan a mexikói gengekről szóló akciófilmekből, amikor a negyed kigyúrt, agyonvarrt, fejkendős bandatagjait lassított felvételben, lowriderekben, perzselő napsütésben, mutatják. Latinos, kemény hiphop szól és a fehér, naiv főszereplő a pirosban sem szívesen áll meg még felhúzott ablakkal sem. Augusztus 13-án, a Converse wan2 színpad nem volt veszélyes, pedig igazi chicano rap szólt. Pisztolylövések helyett pedig jó néhány üveg tequilát kapott a közönség első néhány sora. És még mi magyarok vagyunk büszkék a vendégszeretetünkre?

A rapperek már első albumukkal saját stílusukat is túlnőtték: a Tres Delinquents című, 1996-os dal mindenkihez eljutott, a harmadik albumról kimásolt Return of the Tres című slágerről nem is beszélve. A Cypress Hill mellett a latino-hiphop egyik legjelentősebb formációjának első két lemezén a Cypress-es Sen Dog társproducerként segített be. Később, az eredetileg két mc-t és egy dj-t tömörítő hármas duóra zsugorodott, a teljes létszámot a DH a Michelle névre hallgató énekesnő belépésével érte el ismét. Michelle sajnos az angyalok városában maradt, a hiányzást Ives és O.G. Style a közönség énekeltetésével pótolta.

Egészen jól működött a „When I say Delinquent, you say Habits! When I say yeah, you say hooo!” utasításra meginduló párbeszéd. A rapperek magyaráztak, mi pedig aktívan helyeseltünk, azaz ütemre bólogattunk. Az apróbb technikai malőr sem okozott fennakadást, de a számokat csípősebbé tevő trombita hiányzott. Ez a bőgatyásokat egyáltalán nem zavarta, a szűkebb farmeresek viszont emiatt nem tolták lejjebb a nadrágot, ahogy a hiphopperek a lazaságtól maximum az övüket csatolták eggyel kijjebb.

Ettől függetlenül, stílus ide vagy oda, akinek nem jutott a töményből, az legalább egy fütyülőst mindenképpen megkívánt a koncert végére.

A piszkos rapet követően üdítőbbnek és frissebbnek hatott a Zagar and the Underground Divas, mint valaha.

A Delinquent Habits után a Zagar a hajnali órákban első osztályú ásványvizet csepegtetett az alkoholtól kiszáradt torkokba. Így könnyű, gondolhatják a zenésztársak, ennyi tehetséges, erős egyéniségű nővel egy színpadon nem is olyan nehéz koncertet rittyenteni a nagyérdeműnek.

Kutzora Edina, Judie Jay, Hodosi Enikő és Németh Juci énekével, a Puzzle-frontember Ligeti György közreműködésével illetve a színpadi vetítések segítségével Zságer Balázs ügyesen teljesíti ki az ún. audiovizuális élményt, amelynek lexikális meghatározását akár ő maga is írhatta volna. Persze tudjuk, hogy már jóval a dívák előtt a Zagar a magyar elektronika egyik kulcszenekarává emelkedett. A Local Broadcast című album után a Zagar minden fesztiválra állandó helyet bérelt magának. Több filmzene után a tavalyi Cannot Walk Fly Instead csak fokozni tudta a sikereket. A korábbi urbánusabb felfogású lemez után ezzel az anyaggal a földtől elrugaszkodó, vallásos témák kerültek előtérbe, amelyet a vetítések vissza-visszatérő bibliai képsorai is kihangsúlyoztak. A Cannot Walk Fly Instead-ről kimásolt Wings of Love című sláger volt természetesen a koncert egyik záródala és kulminációs pontja is egyben.

Deák Ági

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

miert ne:)