Tökéletesen szelektált módi - Modeselektor a Szigeten

A Sziget csütörtöki napja igazi csemegéket tartogatott az elektronikus zenék kedvelőinek. A Party Arénában a francia Vitalic live actezett, finomabb és durvább elektrót és house-t váltogatva. A Meduzában a bristoli HENCH kiadó legénysége - Wedge, Komonazmuk és MC Jakes - tolta a táncosabb és mélyebb dubstepet. Az A38 Színpadon fellépő német Modeselektor pedig mindezt egy szetten belül tálalta.

Azért sem fogom leírni, hogy kinek a kedvenc zenekara a Modeselektor, és hogy ezzel a valakivel együtt is dolgoztak, mert most nem ez a lényeg. Egyébként Thom Yorke az. De ettől tényleg próbáljunk meg elvonatkoztatni, mert amit Gernot Bronsert és Sebastian Szary a Szigeten művelt, annak semmi köze a Radioheadhez.

Az A38 Színpad előtti teret sikerült kb. 20 másodperc alatt megtölteniük, pedig nem is csináltak semmit, csak egy soundchecket. Az emberek már nagyon várták, hogy elkezdjék, ennek ritmusos ugrálással adtak hangot, aminek hatására - a sátorban uralkodó hőséggel keveredve - tuti, hogy leszakadt egy kisebb jégtömb a sarkvidéken. De hogy ne okozzunk még több kárt bolygónknak, a Modeselektor gyorsan el is kezdte a show-t.

Az első néhány szám középtempós, ugrálós blokk volt, és már itt hallatszott, hogy nagyon szeretik húzni a nép agyát hosszú kiállásokkal, néhol fülsértő filterezésekkel és végtelenségig elnyújtott felpörgésekkel. Az egyik ilyen kiállás végén például egy olyan hanggal őrjítettek meg mindenkit, mint amilyet egy nagyon régi hűtőszekrény adhat ki magából. De ha valaki figyelmesen fülelt, némi sarokcsiszoló-motívumot is felfedezhetett benne. No de hát erről szól az elektronikus tánczene, vagy mi a fene? És a pattogós ütemekről, meg a széttorzított sújtólég basszusokról. Egyikből sem volt hiány. Nagyjából félóra elteltével egy kis karaoke mutatványt láthattunk a fiúktól, és arra is fény derült, hogy egyikük Björk hangján is kiválóan tud énekelni, merthogy a legfrissebb Björk remixüket is játszották.

Ami pedig ezután következett, azt leginkább a dubstep-house nevű szörnyszülöttként tudnám bemutatni. A house-ra jellemző lüktető basszusokat húzták rá a dubstep szellős, szögletes ritmusaira. Eközben a színpadon felvonták a modeselektoros, vagyis nagy fekete majomfejes zászlót, jelezvén, hogy elfoglalták a hajót (mégiscsak az A38-on voltunk). A sok kis rabszolga pedig úgy táncolt, ahogy a két német fütyült. Győzelmüket pezsgőlocsolással is megünnepelték.

A tempós középső részt egy dallamos, trance-es, már-már Tiësto-i magasságokban (na jó, inkább mélységekben) járó számmal zárták. Ezt ellensúlyozandó, a végére toltak egy nagy adag glitch-et meg grime-ot, amit kábé úgy kell elképzelni, mintha a srácok a dancehall/hip-hop kettősgyilkosság áldozatainak szétszabdalt, savval leöntött holttestét gyalázták volna meg. És ami megmaradt belőlük, azt most bedobták a kutyák közé, akik vígan marakodtak rajta.

A Modeselektor bő egy órás műsora alatt belenyúlt mindenbe, ami manapság az elektronikus tánczenében menő, és az egészet átitatta az a vicces, kicsit ravasz stílus, ami a „MDSLKTR” hangzás sajátja. Azt hiszem, ezt hívják IDM-nek, azaz Idiotic Dance Music-nak.

Püspök Tamás