A rekkenő hőség dacára szépen gyarapodott a színes műanyag keretes napszemüveget és hajpántot viselő - többnyire külföldi - fiatalok száma a nagyszínpad előtt, hogy csodát lássanak: az idei Sziget talán legnagyobb szenzációját, a brooklyni MGMT fellépését.
Mi is legalább annyira vártuk már ezt a koncertet, mint gyerekkorunkban a karácsonyt, a húsvétot és a születésnapunkat együttesen, és csak legyintettünk a nagy zenei megmondók (bal)jóslatai hallatán: „az igényes produceri munka nem jön át élőben”. Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser három fős erősítéssel, késlekedés nélkül, pontban fél ötkor csaptak a húrok közé. A két fiatalember eleinte kisfiúsan, szemlesütve tette a dolgát, mintha nem tudták volna igazán belakni a színpadot. A hangsúly a szintiről a gitárra helyeződött, a dalok nyersebben, garázsosabban szóltak mint az albumon, és végtelennek tűnő, elnyújtott dzsemmelésekbe torkollottak.
Nagyjából félidőben Ben végre kitekintett bozontos frizurája alól és mintha megbátorodott volna a közönség biztatását látva: a srácok kivágták a rezet és a Time to Pretend kórusban éneklős örömünneppé kerekedett. Az utolsó dal, a Kids már igazi együttugrálós, nagyszínpados záródallá avanzsált, és srácok még egy hangulati elemmel is kedveskedtek nekünk: Ben egy színes, batikolt lepedőt magára terítve szinte önkívületben ugrálta körbe a színpadot woodstocki hangulatot teremtve.
Hajrá srácok, csak így tovább, jövőre meg lehet pályázni a headliner pozíciót!
Mohai Adrienn
(Fotó: sziget.hu)
A rekkenő hőség dacára szépen gyarapodott a színes műanyag keretes napszemüveget és hajpántot viselő - többnyire külföldi - fiatalok száma a nagyszínpad előtt, hogy csodát lássanak: az idei Sziget talán legnagyobb szenzációját, a brooklyni MGMT fellépését. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése