Wow - ez az ember első reakciója, ha meghallgatja a Death Cab for Cutie hetedik albumát. Az amerikai indie kvartett idestova tíz éve csiszolgatja, finomítja hangzását, és bár eddig is jegyzett egy csokor fülbemászó popslágert, valami hiányzott, ami addig megmentette őket a szupersztárságtól. Most, úgy tűnik, nem menekülhetnek. A Narrow Stairs az első komolyabb kritikai elismerést kivívó 2005-ös album méltó utódja, bár nem a Plans vonalát viszi tovább: annál merészebb és kísérletezősebb. Az albumnyitó Bixby Canyon Bridge lassan csordogáló balladának indul, majd hirtelen a basszusok közé csapnak a fiúk és torzítós pszichedelikus popba megyünk át. A többségében melankolikus dalok párkapcsolati problémákat boncolgatnak, mégpedig oly módon, hogy elkerülik a közhelyességet és nem lesz tőlük rossz kedvünk sem. Tökéletes példa erre az első kislemez I Will Posess Your Heart és a címével ellentétben derűsebb hangvételű No Sunlight. De vannak itt még csemegék: a You Can Do Better Than Me a Beach Boys Pet Sounds albumát idézi, a Long Divisionben pedig benne van „az indie rock dal” kvintesszenciája. A zárás pedig nem is lehetne stílusosabb, mint a The Ice Is Getting Thinner bluesos merengése. A Narrow Stairs hatékonyan enyhíti a szívfájdalmakat - különösen 30 év felett.
Értékelés: 8/10
Mohai Adrienn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése