Legelő-ször is arra hívom fel az olvasók figyelmét, hogy a Pál Utcai Fiúk idén 25 éves. A zenekar Legelő című albumával ebből az alkalomból gyarapította tovább népes zehenészetét. Az új lemezen egyedi, izgalmas és karakteres dalok, illetve más hazai zenekarok dalaival zavaróan egybehangzóak egyaránt találhatók. A lemez egészét jól jellemzi az első két szám.
A Jó reggelt! című kezdődal meglehetősen emlékeztet a Republic dalaira, ettől fogva az az érzése támad a hallgatónak, hogy akár ők is írhatták volna az album egyes részeit. Hasonlóan erős zenei összecsengés észlelhető a Kispál és a Borz javára, ami szintén nem tesz jót a lemez egyediségének. A Legelő című szám viszont abszolút sláger-gyanús, modern hangzása miatt tuti befutó a fiatalabb generációk körében. A szöveg itt is a költői szabadság jegyében született, ezért némi kérődzésre készteti a hallgatót. A frontember Lecsó mellett vannak a Potondi Anikó által énekelt számok: többek között a Gólya című dalban hallhatjuk őt, aki a magyar népzenébe illő éneklési stílust követi - ami persze nem baj, de hangja szerintem inkább vokálban, mintsem szólóban állná meg a helyét.
Ezen az albumon a Legelő, a Mi kell hozzá?, és az Azt hittem című dalok adnak igazán újat, színeset és izgalmasat - a többi feledhető.
Értékelés: 5/10
Monori Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése