2008. május 13., kedd

Madonna: Hard Candy (Warner, 2008)

Madonna hívja a hallgatót: „Gyere be a boltomba, mert a cukrom édes!” Hallgató hívja Madonnát: „Köszönöm, néni, de nem kérek belőle.” Madonna hívja a hallgatót: „Ha megcsinálod a házi feladatod, bébi, kaphatsz még tőlem!” Hallgató hívja Madonnát: „Köszönöm, néni, de ezt most inkább kihagynám.” Föld hívja Madonnát: „Tessék mondani, néni, tetszett mostanában tükörbe nézni?”

A popdíva 11. albumának címe a Cukorfalat, azaz Hard Candy című filmmel cseng össze, ám inkább az Elemi ösztön 2.-vel rokon. Ott az ötven körüli Sharon Stone próbálta meg magát a világ legjobb nőjeként eladni, mit sem törődve az idő múlásával. A szintén ötvenes Madonna itt a hipertrendi huszonéves diszkótündér és szexistennő szerepét erőlteti magára irónia nélkül. Ezért halljuk az Incredible erotikusnak szánt háttérvokálját gályázó ókori rabszolgák kórusának, és ezért múlik el hatás nélkül Justin Timberlake, Timbaland és Kanye West közreműködése. Egy gyöngyszem azért akad: a szeretett férfi új csaját, s egyúttal a trónkövetelőket melegebb éghajlatra elküldő She's Not Me, aminek kapcsán ugyanakkor egyértelművé válik a fő probléma. „Ő nem én, neki nincs olyan neve, mint nekem” - ha valakinek olyan eladható neve van, mint Madonnának, attól elvárható lenne, hogy ne ilyen lélektelen futószalag-albummal butítsa a közönséget.

Értékelés: 4/10

Lengyel Gábor

Nincsenek megjegyzések: