Kétfajta kocsmazene van: egy, amelyik a baráti beszélgetések aláfestésére pontosan megfelel, és egy másik, amelyik mellett kár volna beszélgetni. Hogy kocsmából hányféle van, azt sokáig lehetne elemezgetni, de annyi biztos, hogy ahol Czutor Zoltán dudorászik a mikrofonba, nincs túl sok.
Pláne, hogy a szóban forgó kocsma nem is kocsma, hanem a Hunnia mozi kávézója. A halandó meg is lepődik, hiszen a Czutor név a Nyers zenekar után azért képes vonzani koncertteremnyi közönséget is. Most azonban semmi tömeg, semmi szombat esti láz, a barátságos kis zugban nem is lett volna túl sok hely nagyobb volumenű mulatozásra. 10 körül kezdődött el a koncert, és ekkor végre összeállt a kép a fejekben: a hely, a félhomály meg a zene tökéletesen egészítette ki egymást, minden kopottságával, régimódiságával és a bakikkal együtt is. A beharangozókban a Beatles dalok mellett Nyers- és Belmondo-számokat is ígértek, és igaz, ami igaz, a sokadik Liverpool után azért már igen-igen hiányzott egy kis Budapest. Nem sokat kaptunk belőle - no de örömzenészeket ilyenért kritizálni nem illik -, beértük azzal, hogy végre a Beatlest is az átlagnál normálisabb, igényesebb feldolgozásban hallhattunk. Pedig Czutor még mindig a saját dalait énekli a legszebben, olyan érzékkel, ízzel, amellyel csak nagyon kevesen bírnak ebben az országban. Pont emiatt volt ez az a fajta kocsmazene, amire bizony akkor is odafigyeltem volna, ha éppen beszélnek hozzám. Hibáival, negatívumaival együtt volt annyira kedves és bájos, hogy mosolyt tudott varázsolni egy borongós szombat este közönségének arcára is.
Czutorchestra
Hunnia mozi
Május 3.
Fedor Nóra
Pláne, hogy a szóban forgó kocsma nem is kocsma, hanem a Hunnia mozi kávézója. A halandó meg is lepődik, hiszen a Czutor név a Nyers zenekar után azért képes vonzani koncertteremnyi közönséget is. Most azonban semmi tömeg, semmi szombat esti láz, a barátságos kis zugban nem is lett volna túl sok hely nagyobb volumenű mulatozásra. 10 körül kezdődött el a koncert, és ekkor végre összeállt a kép a fejekben: a hely, a félhomály meg a zene tökéletesen egészítette ki egymást, minden kopottságával, régimódiságával és a bakikkal együtt is. A beharangozókban a Beatles dalok mellett Nyers- és Belmondo-számokat is ígértek, és igaz, ami igaz, a sokadik Liverpool után azért már igen-igen hiányzott egy kis Budapest. Nem sokat kaptunk belőle - no de örömzenészeket ilyenért kritizálni nem illik -, beértük azzal, hogy végre a Beatlest is az átlagnál normálisabb, igényesebb feldolgozásban hallhattunk. Pedig Czutor még mindig a saját dalait énekli a legszebben, olyan érzékkel, ízzel, amellyel csak nagyon kevesen bírnak ebben az országban. Pont emiatt volt ez az a fajta kocsmazene, amire bizony akkor is odafigyeltem volna, ha éppen beszélnek hozzám. Hibáival, negatívumaival együtt volt annyira kedves és bájos, hogy mosolyt tudott varázsolni egy borongós szombat este közönségének arcára is.
Czutorchestra
Hunnia mozi
Május 3.
Fedor Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése