Globálzene, transz nélkül - Transglobal Underground és Natacha Atlas a Szigeten

Úgy látszik, a Világzenei Nagyszínpad idén a ritkán hallható, kuriózumnak számító „featuring”-ek helyszíne a Szigeten. A reggae-őskövület Lee „Scratch” Perry a dub-monolit Adrian Sherwooddal lép fel, péntek este pedig a Transglobal Underground újra közös koncertet adott korábbi énekesnőjével, a gyönyörű Natacha Atlas-szal.

Natacha Atlas három évig volt tagja a TGU-nak, és ezalatt hozzájárult a zenekar sikerének megalapozásához, valamint olyan albumokon hallhatjuk a hangját, mint a Dream Of 100 Nations, vagy az International Times. Ezután azonban szólókarrierjére összpontosított, és már tíz éve annak, hogy útjaik külön váltak az együttessel. A TGU pedig azóta is tartja pozícióját valahol az Asian Dub Foundation és a Thievery Corporation között félúton.

Közös szigetes fellépésük tehát mindenképp unikum, hisz lehet, hogy a következő ilyenre megint tíz évet kell majd várni. Látszólag sokaknak más tervei vannak a következő évtizedre, ugyanis szépen megtelt a Világzenei Színpad előtti tér, akarom mondani rét. A zenekar nyolc taggal állt színpadra, a különböző egzotikus és hétköznapi hangszereket viszont már nem tudtam megszámolni, mert kb. mindenki multiinstrumentalista lehetett.
A TGU-ra annak idején a béna etno-techno jelzőt aggatták rá, amiből mára már inkább csak az etno maradt. A számokban a fülnek kellemes arányban keveredett az elektronika, az akusztikus hangszerek és az elmaradhatatlan szitár, tabla meg a különböző ütősök. Az mc hál’ istennek csak akkor szólalt meg, amikor a forgatókönyv szerint is volt szövege. Kár is lett volna felesleges óbégatással elrontani azt a különleges hangulatot, amit számról számra fokozatosan teremtettek meg a zenekar tagjai. Natacha Atlas nem csak csodás hangját eresztette ki, hanem hastánc tudásából is adott egy kis ízelítőt. A koncert végén egy sajátos feldolgozást is hallhatunk: Natacha az I Put A Smell On You című Nina Simone klasszikust énekelte el, egészen új értelmet adva ezzel a dalnak.

Tulajdonképpen nem kaptunk semmi újat a TGU-tól: egy színvonalas, különleges aurájú, ám kicsit egyhangú előadást, amit néhány momentum erejéig színesített Natacha Atlas. Ezzel együtt - és a feltámadó szél ellenére - sikerült tömegeket vonzaniuk a színpad elé, ami azt mutatja, hogy ez a fajta hibrid világzene mégsem merült teljesen feledésbe.

Püspök Tamás

(Fotó: sziget.hu)