Sokak szerint kérdés volt, hogy harminc év után hiteles lehet-e a punk történelem legnagyobbika, a Sex Pistols. Első magyarországi koncertjüket látva mindenesetre biztos, hogy még van értelme megnézni őket, és másfél órára anarchistának érezni magunkat. A Pretty Vacanttal úgy robbantak be a nagyszínpadra, hogy onnantól fogva már nem sokan tudták volna megállapítani, 1978-at vagy 2008-at írunk. A ,,tökéletes fogsorú” Johnny Rotten annyira elvonta mindenki figyelmét, hogy a többi zenész (Paul Cook, Steve Jones, Glen Matlock) megfigyelésére szinte egyáltalán nem is maradt idő, folyamatosan kommunikált, bolondozott, fotósoknak szólt be, és valami borzalmas, bokor-szerű ruhában futkosott, míg a többiek elég szolidan gitároztak, énekeltek, doboltak. A ,,dalokat” természetesen az egyetlen, Never Mind The Bollocks, Here Is The Sex Pistols című albumukról játszották, 13+4 tökéletes, a végtelenségig egyszerű számot hallhattunk, amik akkor ugye megváltoztatták gyakorlatilag az egész világot. Természetesen a politikai/egyházi rendszernek való beszólás ennyi idő elteltével is tud aktuális lenni, Bush megint megkaphatta a magáét („Allah be praised, George Bush to be erased!”)
Hihetetlenül pontosan játszottak, az emberek pedig minden egyes hozzájuk intézett sorra ordítással válaszoltak, volt, aki még akkor is ugrált, amikor semmi zene nem szólt. Megkaptunk minden számot, amikre már több mint negyed évszázada várunk, Anarchy In The U.K.-t, EMI-t és persze a God Save The Queent.
Szóval ténylegesen válaszolhatunk a kérdésre: igen, a punkság lehet még hiteles, még ha csak egy koncert erejéig is.
Szabó Zita
(Fotó: sziget.hu)
Sokak szerint kérdés volt, hogy harminc év után hiteles lehet-e a punk történelem legnagyobbika, a Sex Pistols. Első magyarországi koncertjüket látva mindenesetre biztos, hogy még van értelme megnézni őket, és másfél órára anarchistának érezni magunkat.
1 megjegyzés:
Az Igen, talan igy
Megjegyzés küldése