Gaspard Augé és Xavier de Rosnay még a nyolcvanas években, gyerekként találkoztak először, egy franciaországi óvodában. Mivel rögtön kiszúrták egymás bőrdzsekijét, illetve elbeszélgettek az azon található kitűzőkről, szoros barátság szövődött közöttük. Teltek-múltak az évek, a két barát pedig egyre kúlabb lett, pedig ők ezt egyáltalán nem akarták. 2003 táján már annyira nem tudtak mit kezdeni a nagy kúlsággal, hogy egyetlen egy megoldás maradt: nincs mese, francia elektrót kell csinálni! A többi pedig már történelem.
Pillanatnyi státuszukat tekintve akár ez is lehetne a Justice rövid története, ami valóban a legmenőbb elektronikus zenei formáció manapság. Ennek a „menőségnek” az titkát sokan keresik, de a Justice – és velük együtt kiadójuk, az Ed Banger – rafináltabb annál, minthogy kiadja a féltve őrzött „kúl-szérumot” a kezei közül. Pedig ha jobban megvizsgáljuk ezt a társaságot, talán észrevesszük, hogy nem is olyan bonyolult ez az egész. Két grafikus srác 2003-ban elkészít egy remixet a Simian Never Be Alone című számára. Ez akkora siker lett, hogy az akkortájt épp újra feltámadóban lévő francia elektró színtér meghatározó kiadója, az Ed Banger le is csapott rájuk. Közben a fent említett átdolgozás – immár We Are Your Friends címmel – őrült videóklipjével bezsebelnek néhány díjat, ami még tovább emeli a tekintélyüket. Készítenek még egy rakás remixet olyan előadóknak, mint Britney Spears, Fatboy Slim, vagy a nagy elődként is emlegetett Daft Punk. 2007-ben pedig megjelent a „†” (Cross) című albumuk – rajta olyan végletekkel, mint a Stress, illetve a D.A.N.C.E. – , ami annyira jól sikerült, hogy minden valamire való Év albumai listán ott szerepelt.
A zene mellett sokat fordítanak a megjelenésre is, kezdve a fellépésektől, a videóklipeken át a hiperlaza ruhákig és Xavier sokat emlegetett arcszőrzetéig – mindezt nagyrészt az Ed Banger imidzsfelelősének, So_Me-nek köszönhetően. Szóval minden valamire való francia kisgyerek Justice szeretne lenni nagykorában. Pedig csupán arról van szó, hogy egy rendkívül kreatív gárdának köszönhetően sikerült a Justice csontig lecsupaszított, néhol primitív elektronikus zenéjét olyan szinten populárissá – és nem utolsó sorban rentábilissá – tenni, hogy valóban elhiggye róluk mindenki, hogy ez most a trend, és olyan emberek rajongjanak értük, akik korábban az effajta zenét – stílusosan – kereszttel tartották távol maguktól, mondván, ők utálják a „technót”. A Justice jó időben volt jó helyen, és éppen azt adta a sok mély értelmű indie zenakartól megcsömörlött, csíkospólós közönségnek, amire szükségük volt: basszust bele az arcukba és szarrátorzított szintihangokat, amiken nem kell gondolkodni. És ez a sikerük igazi titka, nem a szakadt bőrdzseki, hisz olyat 40 évvel ezelőtt is hordtak, és nem is a keresztmotívum, ami pedig már 2000 éve a legmenőbbnek számít.
Püspök Tamás
Pillanatnyi státuszukat tekintve akár ez is lehetne a Justice rövid története, ami valóban a legmenőbb elektronikus zenei formáció manapság. Ennek a „menőségnek” az titkát sokan keresik, de a Justice – és velük együtt kiadójuk, az Ed Banger – rafináltabb annál, minthogy kiadja a féltve őrzött „kúl-szérumot” a kezei közül. Pedig ha jobban megvizsgáljuk ezt a társaságot, talán észrevesszük, hogy nem is olyan bonyolult ez az egész. Két grafikus srác 2003-ban elkészít egy remixet a Simian Never Be Alone című számára. Ez akkora siker lett, hogy az akkortájt épp újra feltámadóban lévő francia elektró színtér meghatározó kiadója, az Ed Banger le is csapott rájuk. Közben a fent említett átdolgozás – immár We Are Your Friends címmel – őrült videóklipjével bezsebelnek néhány díjat, ami még tovább emeli a tekintélyüket. Készítenek még egy rakás remixet olyan előadóknak, mint Britney Spears, Fatboy Slim, vagy a nagy elődként is emlegetett Daft Punk. 2007-ben pedig megjelent a „†” (Cross) című albumuk – rajta olyan végletekkel, mint a Stress, illetve a D.A.N.C.E. – , ami annyira jól sikerült, hogy minden valamire való Év albumai listán ott szerepelt.
A zene mellett sokat fordítanak a megjelenésre is, kezdve a fellépésektől, a videóklipeken át a hiperlaza ruhákig és Xavier sokat emlegetett arcszőrzetéig – mindezt nagyrészt az Ed Banger imidzsfelelősének, So_Me-nek köszönhetően. Szóval minden valamire való francia kisgyerek Justice szeretne lenni nagykorában. Pedig csupán arról van szó, hogy egy rendkívül kreatív gárdának köszönhetően sikerült a Justice csontig lecsupaszított, néhol primitív elektronikus zenéjét olyan szinten populárissá – és nem utolsó sorban rentábilissá – tenni, hogy valóban elhiggye róluk mindenki, hogy ez most a trend, és olyan emberek rajongjanak értük, akik korábban az effajta zenét – stílusosan – kereszttel tartották távol maguktól, mondván, ők utálják a „technót”. A Justice jó időben volt jó helyen, és éppen azt adta a sok mély értelmű indie zenakartól megcsömörlött, csíkospólós közönségnek, amire szükségük volt: basszust bele az arcukba és szarrátorzított szintihangokat, amiken nem kell gondolkodni. És ez a sikerük igazi titka, nem a szakadt bőrdzseki, hisz olyat 40 évvel ezelőtt is hordtak, és nem is a keresztmotívum, ami pedig már 2000 éve a legmenőbbnek számít.
Püspök Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése