Egy vérbeli eltés diák életében a kötelezően választandó tantárgyak között a Könyvtár Pinceklub rendszeres látogatása is szerepel. Egy fárasztó nap után az árpalé áldásos katalizáló hatásának köszönhetően az agysejtek gyorsan fellazulnak az esti koncertek befogadására. Február 22-én, pénteken engem kivételesen nem annyira a fő-, mint inkább az előzenekar érdekelt. Elindultam hát, hogy hallgatói jogviszonyba kerüljek a Kaukázussal fellépő Nils trióval, amely az elektronikus elemekkel díszített rockzene mezsgyéjén mozog. Frontembere, Pogány János, aki basszusgitáros és énekes is egy személyben. Az együttes pályafutása, ahogyan ez látványosan szerkesztett honlapjukról kiderül, három évvel ezelőtt indult.
A több mint kétszáz főnyi közönség hamar feledte a kinti kora tavaszi hideget, végig lelkesen fogyasztott, de ami ennél is szimptomatikusabb zenei kultúránk szempontjából: folyamatos audiovizuális kapcsolatban maradt mindkét zenekarral. Bár a kezdeti lendület, amelyet a Nils diktált, az est végén alábbhagyott. Az én személyes benyomásom szerint a Kaukázus - igényes produkciója ellenére – talán a hosszú koncertidőnek köszönhetően, egy idő után már inkább csak háttérzeneként funkcionált.Ezen az estén tehát a Nils volt a warm-up együttes. Amikor - kezemben egy korsó sörrel elfoglaltam a színpadhoz közeli ablakpárkányt (hogy szárazon megússzam az estét), az együttes – hozzám hasonlóan - még a beállással volt elfoglalva. Az „egy-kettő-három, mikrofonpróba” suttogása helyett „Pogi” és a zenekar másik két tagja, Molnár Dániel dobos és Jacsó Miklós gitáros belekezdett a Word Up (1986-Cameo) című feldolgozás számba. Az első lassú, megfontolt dallal máris sikerült mindenki figyelmét magukra vonni, majd következett két energikusabb tétel. A Nils (pontosabban Pogány János) szövegei életkedvet, humort, iróniát és a legkülönbözőbb életérzést is képesek kifejezni. A Hellót meghallva az is odafurakodott az emelvényhez, aki addig a világ egyéb kihívásaival volt elfoglalva. „Ha lottón nyerek, veszek egy sokkal nagyobb eget” - tényleg egy valódi alter-rockos, popos sláger! Ezután „Furcsa hangulat” -ot idéztek elő, no meg néhány szellemet: az este folyamán ugyanis a zenekar mögött fura emberi árnyak mozogtak a falon, ami (gondolom) a hely hozzájárulása volt a megfelelő atmoszférához. A továbbiakban zömében erős középtempós számokat hallhattunk. A koncert felénél mindannyian átérezhettük, milyen is az, ha a hangyák nem a gatyában, hanem a fűben vannak … A lélegeztető gépre csatolt magyar undergroundban, érzésem szerint, a friss oxigén szerepét töltheti be egy-egy ilyen jó kiállású zenekar.
Monori Máté
Számsorrend:
Valahogy
Félelmetes
Hello
Képregény
Furcsa hangulat
Éjjel sötétben
Feküdni Napon
Ha holnap
Benne vagyok
Hello
A több mint kétszáz főnyi közönség hamar feledte a kinti kora tavaszi hideget, végig lelkesen fogyasztott, de ami ennél is szimptomatikusabb zenei kultúránk szempontjából: folyamatos audiovizuális kapcsolatban maradt mindkét zenekarral. Bár a kezdeti lendület, amelyet a Nils diktált, az est végén alábbhagyott. Az én személyes benyomásom szerint a Kaukázus - igényes produkciója ellenére – talán a hosszú koncertidőnek köszönhetően, egy idő után már inkább csak háttérzeneként funkcionált.Ezen az estén tehát a Nils volt a warm-up együttes. Amikor - kezemben egy korsó sörrel elfoglaltam a színpadhoz közeli ablakpárkányt (hogy szárazon megússzam az estét), az együttes – hozzám hasonlóan - még a beállással volt elfoglalva. Az „egy-kettő-három, mikrofonpróba” suttogása helyett „Pogi” és a zenekar másik két tagja, Molnár Dániel dobos és Jacsó Miklós gitáros belekezdett a Word Up (1986-Cameo) című feldolgozás számba. Az első lassú, megfontolt dallal máris sikerült mindenki figyelmét magukra vonni, majd következett két energikusabb tétel. A Nils (pontosabban Pogány János) szövegei életkedvet, humort, iróniát és a legkülönbözőbb életérzést is képesek kifejezni. A Hellót meghallva az is odafurakodott az emelvényhez, aki addig a világ egyéb kihívásaival volt elfoglalva. „Ha lottón nyerek, veszek egy sokkal nagyobb eget” - tényleg egy valódi alter-rockos, popos sláger! Ezután „Furcsa hangulat” -ot idéztek elő, no meg néhány szellemet: az este folyamán ugyanis a zenekar mögött fura emberi árnyak mozogtak a falon, ami (gondolom) a hely hozzájárulása volt a megfelelő atmoszférához. A továbbiakban zömében erős középtempós számokat hallhattunk. A koncert felénél mindannyian átérezhettük, milyen is az, ha a hangyák nem a gatyában, hanem a fűben vannak … A lélegeztető gépre csatolt magyar undergroundban, érzésem szerint, a friss oxigén szerepét töltheti be egy-egy ilyen jó kiállású zenekar.
Monori Máté
Számsorrend:
Valahogy
Félelmetes
Hello
Képregény
Furcsa hangulat
Éjjel sötétben
Feküdni Napon
Ha holnap
Benne vagyok
Hello
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése