Tegnap végre újra fellépési lehetőséghez jutott a Jazzszerű az A38 hajón. A sokak szerint méltatlanul mellőzött formáció hosszú szünet után adta első koncertjét a Kerekes Band előtt csütörtök este. Egy percig sem volt kérdéses, hogy ott kell lennem. Kicsit ugyan gonoszan indultam el otthonról és szedtem össze útközben sznob barátaimat, látni akartam a kudarcot és talán titokban reménykedtem az ellenkezőjében. Mert az igazat megvallva, a fiúk hiába ügyes és képzett zenészek, hiába akarnak és hiába lelkesek, ha mégsem sikerül ott fenn a színpadon minden úgy, ahogyan eltervezik. Sajnos a tegnapi koncert végére az is kiderült, bár bízom benne, hogy csak a számomra, ki is a leggyengébb láncszem.Természetesen késve érkeztem, az elejéről lemaradtam, túl korai volt nekem a kilenc órai kezdés. Még a kabátomat se vettem le, úgy törtem előre, át a tömegen, ami egy koncerthez képest elég könnyen és gyorsan ment. Addig a pillanatig mikor hirtelen a semmiből feltűnt egy asztal, amibe jól belerúgtam, dőltek a poharak, felhördültek az ott ücsörgők. Honnan kerültek ezek ide? Miért? Kinek? Mikor viszik ki őket? Ez egy hiphop buli kérem, ki akar ide fehér abroszt? És hol vannak a bólogató bőgatyások? Aztán persze mikor megláttam az első apukát az ölében alvó kislánnyal, leesett, hogy a mai fő szám zenei nagykövetünk a Kerekes Band, fülig érő szájú dobosával, aki úgy pattog a dobok mögött, mintha egy hatalmas ugráló labdán ülne. Így a Jazzszerű szinte a lehetetlenre vállalkozott, megmozgatni egy olyan közönséget, akit a Csángó Boogie vonzott ide.
Fél tíz körül elszántan lendült bele az éppen következő számba a Jazzszerű. A zenészek tökéletesen teljesítettek. A dobos pontos volt, nem hiába kattogott a fülesben az a metronóm, igaz nem ártana, ha kicsit többször csinálna úgy, mint aki élvezi is az egészet, nem pedig csak görcsösen üti azokat a dobokat. De mint kiderült nemcsak ő nem ad a külsőségekre. A két gitáros annyira akarta csinálni a show-t, szeretett volna az MC alá dolgozni, de a mikrofonos srác nem engedte meg magának azt a luxust, hogy egy pillanatig is igazán szórakoztassa a népet. Szépen sorban lenyomták a Myspace-ről már ismerős trackeket. Megszólalt az Új Funk, a Tuti fuvar, de a nagy kedvenc Vasárnap nem. A szövegek bár sokatmondóak, de nem feltétlenül szólnak semmi másról, mint a spangliról, spanglizásról, tekerésről, betépésről, jointokról, de én nem tudok annyi szinonimát, mint a magát elismert MC-nek tituláló Hetesy Kornél. A kicsit nehézkes mozgású megmondó ember meg se próbálta felhergelni népet. Egyetlen nekik címzett mondat sem hangzott el, nem akarta, hogy táncoljanak, nem kérte, hogy tegyék fel a kezüket a magasba. Olyan anti-szórakoztatónak tűnt, aki ugyan ott van a színpadon, de mégsem akar bulit csinálni. Lehet csak rossz napja volt, rossz bulit fogtam ki, de az is elképzelhető, hogy le kellene cserélni a nagyobb siker reményében. A DJ rutinosan és magabiztosan rakta a lemezeket egymás után. Mindig helyén volt a gyifi-gyifi. Mert tényleg jó az, ami megszólal, nagyon ötletes és egyedi. Csak nem mindig élvezhető. Persze a fiúk remélhetőleg csak karrierjük legelején járnak, lesz ez még sokkal jobb és profibb. Mindenesetre még nem adom fel és további koncerteken is próbálkozom. Tavasszal elkészül a lemez, mellé a klip, aztán majd úgyis alakul vagy nem, de akkor nem akarták eléggé. Jól csinálják, amit csinálnak, csak nem biztos, hogy van ennek a zenének közönsége. Nem is jazz, nem is funk, nem is igazán hiphop, be se lehet sorolni egyetlen műfajba. Lehet, ezért sem veszi be őket a kényes magyar zenekedvelők érzékeny gyomra.
Molnár Csilla
Fél tíz körül elszántan lendült bele az éppen következő számba a Jazzszerű. A zenészek tökéletesen teljesítettek. A dobos pontos volt, nem hiába kattogott a fülesben az a metronóm, igaz nem ártana, ha kicsit többször csinálna úgy, mint aki élvezi is az egészet, nem pedig csak görcsösen üti azokat a dobokat. De mint kiderült nemcsak ő nem ad a külsőségekre. A két gitáros annyira akarta csinálni a show-t, szeretett volna az MC alá dolgozni, de a mikrofonos srác nem engedte meg magának azt a luxust, hogy egy pillanatig is igazán szórakoztassa a népet. Szépen sorban lenyomták a Myspace-ről már ismerős trackeket. Megszólalt az Új Funk, a Tuti fuvar, de a nagy kedvenc Vasárnap nem. A szövegek bár sokatmondóak, de nem feltétlenül szólnak semmi másról, mint a spangliról, spanglizásról, tekerésről, betépésről, jointokról, de én nem tudok annyi szinonimát, mint a magát elismert MC-nek tituláló Hetesy Kornél. A kicsit nehézkes mozgású megmondó ember meg se próbálta felhergelni népet. Egyetlen nekik címzett mondat sem hangzott el, nem akarta, hogy táncoljanak, nem kérte, hogy tegyék fel a kezüket a magasba. Olyan anti-szórakoztatónak tűnt, aki ugyan ott van a színpadon, de mégsem akar bulit csinálni. Lehet csak rossz napja volt, rossz bulit fogtam ki, de az is elképzelhető, hogy le kellene cserélni a nagyobb siker reményében. A DJ rutinosan és magabiztosan rakta a lemezeket egymás után. Mindig helyén volt a gyifi-gyifi. Mert tényleg jó az, ami megszólal, nagyon ötletes és egyedi. Csak nem mindig élvezhető. Persze a fiúk remélhetőleg csak karrierjük legelején járnak, lesz ez még sokkal jobb és profibb. Mindenesetre még nem adom fel és további koncerteken is próbálkozom. Tavasszal elkészül a lemez, mellé a klip, aztán majd úgyis alakul vagy nem, de akkor nem akarták eléggé. Jól csinálják, amit csinálnak, csak nem biztos, hogy van ennek a zenének közönsége. Nem is jazz, nem is funk, nem is igazán hiphop, be se lehet sorolni egyetlen műfajba. Lehet, ezért sem veszi be őket a kényes magyar zenekedvelők érzékeny gyomra.
Molnár Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése