Tegan és Sara Quin új lemezük, a Con megjelenését követő világkörüli túrné londoni állomásán telt ház előtt játszottak a Kokóban, de sajnos olyan közönség előtt, amilyenről minden előadó rémálmodik…
A Camden Townban található Koko először egyáltalán nem tűnt ideális koncerthelyszínnek. A két páholyból és egy „kűzdőtérből” álló belső tér már-már giccsbe fordul az arany cirádák és a bordó plüssdíszítés miatt, a nézőtér közepe felett lógó hatalmas diszkógömb pedig annyira nem illik a képbe, hogy pont ezzel menti meg a helyet. Végre felfogom, hogy itt bizony koncert lesz ma este, és nem az Operabál Richard Claydermannal.
Az előzenekar a Northern State elnevezésű, három csajból álló hiphopcsapat. Itt azért nem ér röhögni, mert ők olyanok, mint nálunk a Belga: inkább szórakoztatóak, mint elgondolkoztatóak a szövegeik, a közönség imádja őket, és az egyik csajnak ugyanolyan fejpántja van, mint Bauxitnak, ami azért nem feltétlen pozitívum. Én még nem hallottam tőlük semmit, mégis hatalmas vigyorral álltam végig a koncertet. Azt látni, hogyan riszálja magát három harmincas nőci, miközben küldik a szöveget szinte szünet nélkül, szerintem mindenki arcára mosolyt csalna. A nagyjából háromnegyed órás műsor után felkonferálják a Tegan and Sarat, a közönség még egyszerre visít fel, itt még én sem tudtam, hogy a helyzet alig negyed óra múlva megváltozik…
A Camden Townban található Koko először egyáltalán nem tűnt ideális koncerthelyszínnek. A két páholyból és egy „kűzdőtérből” álló belső tér már-már giccsbe fordul az arany cirádák és a bordó plüssdíszítés miatt, a nézőtér közepe felett lógó hatalmas diszkógömb pedig annyira nem illik a képbe, hogy pont ezzel menti meg a helyet. Végre felfogom, hogy itt bizony koncert lesz ma este, és nem az Operabál Richard Claydermannal.
Az előzenekar a Northern State elnevezésű, három csajból álló hiphopcsapat. Itt azért nem ér röhögni, mert ők olyanok, mint nálunk a Belga: inkább szórakoztatóak, mint elgondolkoztatóak a szövegeik, a közönség imádja őket, és az egyik csajnak ugyanolyan fejpántja van, mint Bauxitnak, ami azért nem feltétlen pozitívum. Én még nem hallottam tőlük semmit, mégis hatalmas vigyorral álltam végig a koncertet. Azt látni, hogyan riszálja magát három harmincas nőci, miközben küldik a szöveget szinte szünet nélkül, szerintem mindenki arcára mosolyt csalna. A nagyjából háromnegyed órás műsor után felkonferálják a Tegan and Sarat, a közönség még egyszerre visít fel, itt még én sem tudtam, hogy a helyzet alig negyed óra múlva megváltozik…
Tudni kell Teganről és Sararól, hogy a koncertek közben szeretnek rövid történeteket előadni bármiről, ami eszükbe jut. Ezek még a nem túl elvetemült rajongók számára is mulatságosak lehetnek, a londoni közönség számára viszont nem azok. Ezt úgy hozzák az ikrek tudtára, hogy akárhányszor belekezdenek egy történetbe, rögtön elkezdenek üvöltözni, hogy „játsszatok már!” vagy „kit érdekel?”. Mikor Sara azt kezdi mesélni, hogy az anyukájuknak van youtube felhasználóneve valószínűleg, mert mindig csekkolja a legújabb koncertvideóikat, és felhívja őket, ha valami nem megfelelőt mondtak a színpadon, máris kezdődik az üvöltés. Sara válasza: „Ha anyukám látni fogja, hogy üvöltöztök rám, nagyon mérges lesz. Azt fogja kérdezni: milyen hülye picsák üvöltöznek az én csodás lányomra? Mi a franc bajuk van a londoniaknak?” És itt romlott el minden. Gyér taps, nulla tánc, további üvöltözés, most már ok nélkül. A koncert ettől függetlenül hibátlan volt. Főként a Con és a So Jealous számait játszották, és két számot az If it Was You lemezről. Mindegyik dal tökéletesen szólt, Tegan száma, az Are You Ten Years Ago élőben még elsöprőbb erejű és Saranak nem okoz gondot az énekhang-próbáló I Was Married sem. A koncert a Living Roommal zárul, ez alatt kapcsolják be a diszkógömböt, ami végül kicsit feldobja a közönséget, de ekkor már késő. Ma este velük volt a gond, nem az előadókkal. Talán máskor. Biztos máshol!
Tóth Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése