A Quiet Village nevével ellentétben nem egy csendes falucska valahol az idahói síkságok végén, hanem két zeneőrült régóta dédelgetett projektje. Mostanra sikerült annyi hangmintát összezsúfolniuk, hogy májusban megjelenhet első albumuk, a Silent Movie.Joel Martin és Matt Edwards a kilencvenes évek elején találkoztak először egy Metalheadz bulin. A közös témát nem kellett sokáig keresni, hiszen mindketten szenvedélyes lemezgyűjtők voltak, s azok is mind a mai napig. Matt Edwards neve az elektronikus zenei színtéren jártasaknak már ismerősen csenghet, Radio Slave alteregója alatt ugyanis már jó néhány éve producerkedik és DJ-zik. Többször járt már Magyarországon is, ízelítőt adva sajátos hangzásvilágából, ami egy savas, fortyogó, lüktető, gyorsan ható szérum, a lábakra nézve pedig különösen veszélyes. Ezen kívül olyan előadók számára készített remixet, mint Kylie Minogue, Moby, az X-Press 2, vagy a Booka Shade. A Quiet Village másik fele, Joel Martin szintén DJ-ként osztotta az áldást több-kevesebb sikerrel, de inkább vérbeli „crate digger”-ként alkot maradandót. Ez az jelenti, hogy ideje nagy részét mindenféle lemezraktárokban és lemezboltok legeldugottabb sarkaiban, pincéiben tölti régi, ősrégi és még annál is régebbi bakelitekre vadászva. Ebből adódóan Joel hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, melynek nagy részét filmzenék, és ún. „library music” válogatások (ezek TV műsorok aláfestő zenéjeként szolgálnak, és általában senkinek nem jut eszébe ezek után kutatni) teszik ki.
Matt és Joel eleinte nem gondoltak arra, hogy közösen zenét készítsenek, munkakapcsolatuk kimerült abban, hogy szimplán együtt hallgatták kedvenc zenéiket. Matt szólókarrierjét egyengette, Joel pedig filmes munkáira koncentrált. Később aztán felmerült a gondolat, hogy valahogyan hasznosítani kellene az évek során felgyülemlett mérhetetlen mennyiségű lemezt – persze a DJ-zésen felül. Az eredeti terv szerint egy válogatáslemezt állítottak volna össze a nehezen kiválasztott kedvenceikből, időközben azonban egyre több ötletük született, és valahogy a zenekészítés felé orientálódtak. Quiet Village Project néven először 2005-ben, a Whatever We Want nevű kiadónál jelentek meg lemezeik, valamint remixeket készítettek, többek között a Gorillaznak vagy épp a The Osmonds-nak. Mindemellett pedig rendszeresen DJ-ztek közösen New York egyik klasszikus klubestjén, a Francois K nevével fémjelzett Deep Space-en.
Három év elteltével épp itt az ideje, hogy a két zenefanatikus végre nyilvánosságra hozza, hogy min dolgoztak eddig a stúdióban. Immár a rövidebb Quiet Village név alatt jelenik meg májusban a Silent Movie című album. Már a MySpace-en meghallgatható számok alapján is izgalmas anyag várható: az erős filmzenés hatás ugyanúgy érződik a számokon, mint a Radio Slave-féle elborult elektronikus hangzás. Egy halomnyi hangmintát is beépítettek tetemes lemezgyűjteményükből, főleg mindenféle beszédfoszlányt, olyan helyekre is, ahol talán nem is hallhatóak tisztán a rájuk épülő ezernyi más hangtól. A Silent Movie-t nem fenyegeti a beskatulyázás veszélye, a nyugodt, chill out zenéktől a fieszta hangulatú táncos darabokig minden megtalálható a lemezen. Talán az ausztrál The Avalanches-hez (akik az „egy albumon felhasznált legtöbb hangminta” rekordjával is büszkélkedhetnek) lehetne hasonlítani az összhatást, de amíg az említett együttes Since I Left You című albuma felvállaltan egy nagy vicc volt, addig a Silent Movie egy halálosan komolyan vett munka. Ahogy Joel és Matt fogalmaz a lemezzel kapcsolatban: „Az album egy szerelmes levél a múltba, átitatva egy csipetnyi parfümmel a jövőből.” Nos, a levelet már feladták, hamarosan megérkezik, és valószínűleg – mint ahogy azt egy valamirevaló szerelmes levéllel szokás – sokadjára is boldogan újraolvassa majd az ember.
Püspök Tamás
Három év elteltével épp itt az ideje, hogy a két zenefanatikus végre nyilvánosságra hozza, hogy min dolgoztak eddig a stúdióban. Immár a rövidebb Quiet Village név alatt jelenik meg májusban a Silent Movie című album. Már a MySpace-en meghallgatható számok alapján is izgalmas anyag várható: az erős filmzenés hatás ugyanúgy érződik a számokon, mint a Radio Slave-féle elborult elektronikus hangzás. Egy halomnyi hangmintát is beépítettek tetemes lemezgyűjteményükből, főleg mindenféle beszédfoszlányt, olyan helyekre is, ahol talán nem is hallhatóak tisztán a rájuk épülő ezernyi más hangtól. A Silent Movie-t nem fenyegeti a beskatulyázás veszélye, a nyugodt, chill out zenéktől a fieszta hangulatú táncos darabokig minden megtalálható a lemezen. Talán az ausztrál The Avalanches-hez (akik az „egy albumon felhasznált legtöbb hangminta” rekordjával is büszkélkedhetnek) lehetne hasonlítani az összhatást, de amíg az említett együttes Since I Left You című albuma felvállaltan egy nagy vicc volt, addig a Silent Movie egy halálosan komolyan vett munka. Ahogy Joel és Matt fogalmaz a lemezzel kapcsolatban: „Az album egy szerelmes levél a múltba, átitatva egy csipetnyi parfümmel a jövőből.” Nos, a levelet már feladták, hamarosan megérkezik, és valószínűleg – mint ahogy azt egy valamirevaló szerelmes levéllel szokás – sokadjára is boldogan újraolvassa majd az ember.
Püspök Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése