2008. április 23., szerda

A huszonkettes csapdája - The Last Shadow Puppets


Van abban valami dögös és pimasz, amikor két szemtelenül fiatal srác fogja a gitárt, és úgy játszanak rajta, mintha erre születtek volna. Magabiztosan és szenvedéllyel. Pedig még alig esett le a tojáshéj a fenekükről, és arcukat könnyen felsérti a borotva másnapos reggeleken. Pattanások és fura frizurák ide vagy oda, Alex Turner és Miles Kane jókedvű önképző szakkörének eredménye önmagáért beszél.

A The Last Shadow Puppets tagjai, bár még alig töltötték be a huszonkettőt, már ismert tagjai a brit indie színtérnek. Alex Turner középiskolai osztálytársaival 2002-ben megalakította az Arctic Monkeys-t, ami azóta az egyik legsikeresebb angol zenekarrá nőtte ki magát, szinte pillanatok alatt. Debütáló albumukat a Whatever People Say I Am, That’s What I’m Not-ot övező felhajtás után a Your Favourite Worst Nightmare című lemezzel bebizonyították, hogy nem véletlenül lettek a britek kedvenc zenekara. Turner, saját bevallása szerint, az Oasis hatására könyörögte ki szüleitől első gitárját, a színpadon pedig ugyanazt akarta átélni, mint Craig Nicholls, a The Vines énekese. Bár az NME szerint ő most a világ legcoolabb embere, ő még mindig ugyanaz a szűkszavú sheffieldi srác, aki szeret visszajárni kedvenc klubjaiba mókázni, és a zenélés mellett akkor érzi legjobban magát, ha dalszövegeket írhat.

Miközben már egész Anglia az Arctic Monkeys-ról beszélt, Miles Kane egy punk bulin találkozott pár jófej emberrel, akikkel kitalálták a The Little Flamest, melynek Alex is nagy rajongója lett, és pólóján a zenekar nevével feszített a koncertjeiken. Egyik dalukat, a Put Your Dukes Up John-t az Arctic Monkeys tiszteletből fel is dolgozta, majd felkérték őket előzenekarnak 2005-ös és 2007-es angliai turnéjukhoz. A két frontember ez utóbbi során kezdett el szabadidejében közösen zenélgetni. Kane a ’Majmok’ második albumán már több dalban is közreműködött, majd miután a The Little Flames 2007 közepén feloszlott, néhány fesztiválkoncerten az Arctic Monkeys sorait erősítette. Az együttműködést a srácok olyan gyümölcsözőnek találták, hogy bár Miles jelenleg új zenekarával, a The Rascals-szal dolgozik első lemezükön, Turneren pedig a rajongók már követelik az újabb Arctic Monkeys sorlemezt, ők minden figyelmüket a The Last Shadow Puppests-nek szentelték.

Olykor a legjobb ötletnek bizonyul hagyni, hogy elszabaduljon a kreativitás és a saját útját járja. Turner és Kane esetében pont erről van szó. Bár az egész csak örömzenélésnek indult, már ott tartanak, hogy annyi vokál- és gitárközpontú dalt sikerült rögzíteniük múlt nyáron Franciaországban, hogy egy egész albumravaló gyűlt össze belőlük. A felvételeknél James Forddal dolgoztak, aki többek között a Simian Mobile Disco útját is egyengeti. Ha már lúd legyen kövér alapon, megnyerték a London Metropolitan Orchestra vonós szekcióját, hogy a drámaibb hatás kedvéért a háttérből ők erősítsék a dalokat. Miután decemberben befejezték a stúdiómunkálatokat, készen állnak arra, hogy az eredményt április 21-én lemez formájában is kiadják. Első kislemezükhöz, az Age of Understatement-hez, mely az album címadó dala is lett, Oroszországban forgattak klippet. Turner és Kane tankokon ülve szelik át a tajgát a havas orosz télben, trendi fekete kabátokban, a legnagyobb természetességgel. Megtehetik, lehetnének akár a Bahamákon is, a lényeg úgyis a hangzáson van. Ez pedig friss és erőteljes, ugyanakkor olyan, mintha összekeverték volna a spagetti westernek zenéit egy kis Kinks-szel és korai Bowie-val.
Minden benne van, amit saját zenekaraikban nem valósíthattak volna meg.

Szabó Kata

Nincsenek megjegyzések: