Peter, Mike, Michael - ez a három keresztnév fogad minket, amikor kihajtogatjuk az új R.E.M.-album digipack csomagolását. Egy újabb hajtás, és jönnek a vezetéknevek: Buck, Mills, Stipe. A georgia-i rockegyüttes a lemezt is hasonló elvek szerint szerkesztette.
Az első két dalt (Living Well Is the Best Revenge, Man-Sized Wreath) Peter, Mike és Michael írta: ezekkel az alternatív gyökereikhez visszanyúló, tempós, politikai tartalmú számokkal leginkább saját maguknak akartak megfelelni. Majd következik a dolog hivatalos része, a két kötelező sláger, amiket már a három üzletember, Buck, Mills és Stipe jegyez. Ez nem szemrehányás, hiszen óriási adottság, ha valaki tud slágert írni - pláne ha erre bő két évtizeden keresztül is képes, mint az R.E.M. Nyilván a Warner sem adakozó kedvében kötött velük anno 80 millió dolláros lemezszerződést, hanem hogy szállítsák az ilyen egyszerű, de fülbemászó refrénű, megkapó szerzeményeket, mint a lendületes Supernational Superserious vagy a líraibb Hollow Man.
Kiemelkedő még az Until the Day Is Done, amivel a Pink Floyd The Final Cut albumának hangzás- és szövegvilágát idézik, valamint a Mr. Richards, amivel pedig tíz évvel ezelőtti saját magukat (Hope az Up albumról). Hiába, ők már megtehetik.
Értékelés: 8/10
Lengyel Gábor
Az első két dalt (Living Well Is the Best Revenge, Man-Sized Wreath) Peter, Mike és Michael írta: ezekkel az alternatív gyökereikhez visszanyúló, tempós, politikai tartalmú számokkal leginkább saját maguknak akartak megfelelni. Majd következik a dolog hivatalos része, a két kötelező sláger, amiket már a három üzletember, Buck, Mills és Stipe jegyez. Ez nem szemrehányás, hiszen óriási adottság, ha valaki tud slágert írni - pláne ha erre bő két évtizeden keresztül is képes, mint az R.E.M. Nyilván a Warner sem adakozó kedvében kötött velük anno 80 millió dolláros lemezszerződést, hanem hogy szállítsák az ilyen egyszerű, de fülbemászó refrénű, megkapó szerzeményeket, mint a lendületes Supernational Superserious vagy a líraibb Hollow Man.
Kiemelkedő még az Until the Day Is Done, amivel a Pink Floyd The Final Cut albumának hangzás- és szövegvilágát idézik, valamint a Mr. Richards, amivel pedig tíz évvel ezelőtti saját magukat (Hope az Up albumról). Hiába, ők már megtehetik.
Értékelés: 8/10
Lengyel Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése