Adott egy szikár férfi (Danger Mouse), aki kütyüket és potikat bűvöl, egy nagydarab, agyontetovált alak (Cee-Lo), aki úgy dalolja a sokvonalas C-ket, mintha a telefonkönyvet olvasgatná. Néha gladiátornak vagy NDK teniszezőnek öltöznek, és csatlakozik hozzájuk pár pixelidomár, akik látványilag is feladják a leckét a szakmának. Ezek után csoda, hogy a The Odd Couple nem egy szívbajos lemez?Van itt minden, mint a vásárban. Bors őrmester (Blind Mary), zenélő ékszerdoboz (She Knows), szakítás fájdalmas lábjegyzete neo-soulba oltva (No Time Soon), recitatív ének (Who’s Gonna Save My Soul). A Whatever egy modern, cinikus Plenty O’ Nuttin’. A legnagyobb énekesi teljesítmény az Open Book (Danger Mouse valószínűleg előszedte Amon Tobin-gyűjteményét, Cee-Lo meg egy gospelkórus intenzitásával shoutingol). A Going On felrúgja a popdalról alkotott dramaturgiai elképzeléseket: gyakorlatilag több mint fele kiállás, jól ismert d’n’b-dobokkal. A többi szám igényes soul-pop, némi funk utóízzel. Mondjuk, hogy húzunk itt egy vonalat, és ez alatt tilos többé slágert csinálni. Hogy egy szóval sem említettem az első albumukat? Miért, te mindenkit az első szerelmedhez hasonlítasz?
Csepelyi Adrienn
Értékelés: 8/10
www.myspace.com/gnarlsbarkley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése