A Breeders-t már megalakulásakor a bostoni girl supergroupként emlegették, Cannonball című slágerüket a kilencvenes évek elején agyonjátszotta az MTV, az S.O.S. című dalukból a Prodigy a Firestarter-hez használt hangmintákat, Kurt Cobain személyes kedvenceiként pedig a Nirvanával is turnéztak. A zenekar hatéves kihagyás után ismét jelentkezik, vadonatúj, immáron negyedik albumuk áprilisban kerül a polcokra Mountain Battles címmel.
Ahogy a Pixies szekere megakad, úgy lódul meg a Breeders kocsija: a kvartett 2004-es ismételt egymásra találása után 2007 végén ismét leállt, Kim Deal így összes energiáját ismét a Breeders-nek szentelheti. A zenekar húszéves történetére nemcsak a Pixies miatti periodicitás a jellemző, de - ahogy az lenni szokott - drogproblémák és a szinte folyamatosan előforduló tagcserék sem könnyítették meg az alapító anyák dolgát.
Kim Deal, a Pixies basszusgitárosa, a Surfer Rosa album turnéja alatt szervezte be maga mellé az akkor szintén velük koncertező Throwing Muses énekes-gitárosát, Tanya Donellyt. Miután elvetették egy közös dance album feljátszásának ötletét, maguk mellé verbuválták Carrie Bradleyt az Ed's Redeeming Qualities-ból, Britt Walfordot a Slint-ből és Josephine Wiggst a Perfect Disaster-ből. Az alternatív szcéna ígéretes lánycsapataként a Pixies és a Throwing Muses mögött is álló 4AD független angol kiadóhoz szerződtek. Így született meg ’90-re a Pod című album a Surfer Rosa munkálatainál is segédkező Steve Albini közreműködésével. A szakma figyelmét azonnal felkeltő, de áttörést korántsem jelentő korong után a tagok visszatértek eredeti főállásukhoz. Donelly időközben kivált, ezzel egyszerre elindítva saját, Belly-nek keresztelt zenekarát és a Breeders tagcserelavináját. Donellyt Kim ikertestvére Kelley Deal pótolta. A viszontagságok ellenére a Breeders a szabadidős sideproject címkét 1993-ban vetette le magáról végérvényesen, a többmilliós eladott példányszámot produkáló és a nagyot durranó Cannonball című dalt is tartalmazó Last Splash albummal.
A világkörüli turné sikerszériájának 1995-ben Kelley vetett véget. Heroin birtoklása miatt gyűlt meg a baja a törvénnyel, majd a leszoktató klinikák visszajáró vendégévé vált. Kim felesleges energiáját és kreativitását így a Breeders helyett a gyorsan megalakuló Amps-be ölte bele. A sietség eredménye az elkapkodott Pacer című lemez lett. Annak ellenére, hogy nagyjából ezzel egy időben, a Dandy Warhols is megénekelte a hölgyemény tökösségét a Cool As Kim Deal című nótában, a Pacer csalódásnak bizonyult a Last Splash robbanása után.
2002-ben, kilencéves kihagyás után a Deal-nővérek új felállással okoztak meglepetést: Jose Medelest kérték fel a dobok mellé, a FEAR-től pedig Richard Presleyt és Mando Lopezt csábították el. Az átigazolt tagok szerint sem volt semmi közös a punk zenét játszó FEAR és a Deal-projekt között a dalszövegekben szereplő sörön, mint visszatérő motívumon kívül. Az együttműködés eredménye kilencéves hallgatás után a kiforratlan Title TK lett, amely olyannyira hajaz a Pacer-re, hogy szinte változtatás nélkül emelték át a Full on Idle című dalt is az Amps-anyagról. Tegyük hozzá, hogy a mostoha körülményekhez képest teljesítménynek számított a zenekar puszta visszatérése is.
Akkor azt ígérték, nem húzzák-halasztják újabb öt-hét évig a következő megjelenést. Hat évet várattak minket a Mountain Battles-szel. A lényeg: Pixies most nincs, Breeders van, és lesz is, reméljük még sokáig.
Deák Ágnes
Ahogy a Pixies szekere megakad, úgy lódul meg a Breeders kocsija: a kvartett 2004-es ismételt egymásra találása után 2007 végén ismét leállt, Kim Deal így összes energiáját ismét a Breeders-nek szentelheti. A zenekar húszéves történetére nemcsak a Pixies miatti periodicitás a jellemző, de - ahogy az lenni szokott - drogproblémák és a szinte folyamatosan előforduló tagcserék sem könnyítették meg az alapító anyák dolgát.
Kim Deal, a Pixies basszusgitárosa, a Surfer Rosa album turnéja alatt szervezte be maga mellé az akkor szintén velük koncertező Throwing Muses énekes-gitárosát, Tanya Donellyt. Miután elvetették egy közös dance album feljátszásának ötletét, maguk mellé verbuválták Carrie Bradleyt az Ed's Redeeming Qualities-ból, Britt Walfordot a Slint-ből és Josephine Wiggst a Perfect Disaster-ből. Az alternatív szcéna ígéretes lánycsapataként a Pixies és a Throwing Muses mögött is álló 4AD független angol kiadóhoz szerződtek. Így született meg ’90-re a Pod című album a Surfer Rosa munkálatainál is segédkező Steve Albini közreműködésével. A szakma figyelmét azonnal felkeltő, de áttörést korántsem jelentő korong után a tagok visszatértek eredeti főállásukhoz. Donelly időközben kivált, ezzel egyszerre elindítva saját, Belly-nek keresztelt zenekarát és a Breeders tagcserelavináját. Donellyt Kim ikertestvére Kelley Deal pótolta. A viszontagságok ellenére a Breeders a szabadidős sideproject címkét 1993-ban vetette le magáról végérvényesen, a többmilliós eladott példányszámot produkáló és a nagyot durranó Cannonball című dalt is tartalmazó Last Splash albummal.
A világkörüli turné sikerszériájának 1995-ben Kelley vetett véget. Heroin birtoklása miatt gyűlt meg a baja a törvénnyel, majd a leszoktató klinikák visszajáró vendégévé vált. Kim felesleges energiáját és kreativitását így a Breeders helyett a gyorsan megalakuló Amps-be ölte bele. A sietség eredménye az elkapkodott Pacer című lemez lett. Annak ellenére, hogy nagyjából ezzel egy időben, a Dandy Warhols is megénekelte a hölgyemény tökösségét a Cool As Kim Deal című nótában, a Pacer csalódásnak bizonyult a Last Splash robbanása után.
2002-ben, kilencéves kihagyás után a Deal-nővérek új felállással okoztak meglepetést: Jose Medelest kérték fel a dobok mellé, a FEAR-től pedig Richard Presleyt és Mando Lopezt csábították el. Az átigazolt tagok szerint sem volt semmi közös a punk zenét játszó FEAR és a Deal-projekt között a dalszövegekben szereplő sörön, mint visszatérő motívumon kívül. Az együttműködés eredménye kilencéves hallgatás után a kiforratlan Title TK lett, amely olyannyira hajaz a Pacer-re, hogy szinte változtatás nélkül emelték át a Full on Idle című dalt is az Amps-anyagról. Tegyük hozzá, hogy a mostoha körülményekhez képest teljesítménynek számított a zenekar puszta visszatérése is.
Akkor azt ígérték, nem húzzák-halasztják újabb öt-hét évig a következő megjelenést. Hat évet várattak minket a Mountain Battles-szel. A lényeg: Pixies most nincs, Breeders van, és lesz is, reméljük még sokáig.
Deák Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése