The Raconteurs, azaz „szónokok”. A világ nagy része így ismeri ezt a 2005-ben alakult nashville-i rockegyüttest. A kenguruk földjén azonban jogi okokból kifolyólag a hasonló hangzású, de teljesen más jelentésű The Saboteurs nevet használják. Hands című klipjükben süketeknek zenélő börtönszökevények. Eddigi legnagyobb slágerük, a Steady, As She Goes második videójában pedig botcsinálta autóversenyzők. De kik is ők valójában?Ha ezt a kérdést nem is, ennek ellenkezőjét, vagyis kik nem, már megválaszolta a csapat - legalábbis megkísérelte. Jack White (ének, gitár, billentyűs hangszerek), Brendan Benson (szintén), Jack Lawrence (basszusgitár) és Patrick Keeler (dob) kijelentette, hogy az általuk alapított The Raconteurs nem supergroup, annak ellenére, hogy mindannyian ismert zenészek (White a White Stripes-ban, Benson szólóban, Lawrence és Keeler a Greenhornes-ban tett le már egy s mást az asztalra). Márpedig ha ismert zenészek új együttest alapítanak, azt supergroupnak szokás nevezni, de szerintük ez az ő esetükben egy kicsit sántítana, mert számukra a supergroup fogalma sztárok előre eltervezett erőegyesítését jelenti, ők pedig csupán egy „régi barátokból álló új zenekar”.
Érdekes elmélet, de könnyedén megdönthető. Gondoljunk csak minden idők egyik legsikeresebb supergroupjára, a Traveling Wilburys-re. A nyolcvanas évek végén George Harrison, Jeff Lynne, Tom Petty, Roy Orbison és Bob Dylan sem tervezte el konkrétan, hogy összeállnak egy nagy kaszálásra, mindössze annyi történt, hogy az öt régi barát kötetlen együttzenéléséből született egy kiváló dal, a Handle With Care - a többi jött magától. Csakúgy, mint a Raconteurs és a Steady, As She Goes című szám esetében. Talán nem véletlen, hogy ennek a dalnak az első videoklipjében Brendan Benson egy kicsit emlékeztet a Wilburys-éra-beli Bob Dylanre - és az sem, hogy a Raconteurs 2006-ban nyolc koncert erejéig éppen Dylan előzenekara volt. Tehát nyugodtan megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy nem vesszük figyelembe nyilatkozatukat, és lesupergroupozzuk a csapatot. Ám ezzel még mindig nem jutottunk sokkal előrébb a fentebb feltett kérdésünk tekintetében.
Megpróbálhatjuk bekategorizálni az általuk játszott műfajt. A legismertebb netes lexikon az alternatív rock, a blues rock, illetve a hard rock zsánerében helyezi el munkásságukat, ez pedig meglehetősen tág keret. Dalaikat hallva egyes kritikusok a Led Zeppelint és a The Who-t emlegetik, míg mások inkább a Free-hez és az Aerosmith-hez hasonlítják őket. Ha pedig utánanézünk, hogy milyen feldolgozásokat játszott eddig a zenekar, még nehezebb dolgunk lesz velük, mert repertoárjuk hihetetlenül bő: az Óz, a csodák csodája egyik betétdalától kezdve Bo Diddley-n, Cheren és David Bowie-n át egészen a Gnarls Barkley-ig szinte bármi belefér a műsorukba.
Az sem egyértelmű, hogy a Raconteurs egy mellékvágány, vagy a tagok fő zenekara. White továbbra is teljes gőzzel viszi tovább a White Stripes-t, viszont a Greenhornes a Raconteurs áttörése óta tetszhalott állapotban van. Nyilván sok múlik majd azon is, hogy frissen megjelent, Consolers of the Lonely címre keresztelt második nagylemezük hosszú távon hogyan teljesít 2006-os debütalbumukhoz (Broken Boy Soldiers) képest.
Ezt tehát az utókor eldönti, addig is a Raconteurs megmarad nekünk egy széles palettán mozgó, alternatív rock/blues rock/hard rock zenekarnak; szónokokból, szabotőrökből, börtönszökevényekből és autóversenyzőkből álló nem-supergroupnak, ami mégis az.
Lengyel Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése