Eredetileg a Gnarls Barkley egyik fele, Danger Mouse akart egy albumot Ike Turnerrel készíteni. Ehhez háttérzenészeknek kérték csak föl a Black Keyst. Turner tavaly decemberi halálával ez a projekt nem jöhetett létre, de a másik két fél azért még nem mondott le a lemezkészítésről - szerencsénkre.Ha az ember bluesról és duóról hall, valószínűleg egyből a White Stripesra asszociál, nem is véletlenül. Mégis, ha valaki igazi bluest akar hallgatni a maga lecsupaszított mivoltában, akkor hallgasson Black Keyst. Még akkor is, ha ez az új album már kissé modernebb és bonyolultabb, mint az eddigi négy lemezük. Ez több dolognak is köszönhető. Az egyik, hogy ez az első lemezük, amit stúdióban vettek föl. Eddig otthon dolgoztak, hogy megmaradjon a blues koszossága, de ezt sikerült a stúdióban is megvalósítaniuk. A másik maga a producer Danger Mouse, aki ezt a csupasz koszos blueshangzást átgondolta, megújította. Leginkább a dob és a gitár mellett megszólaló további hangszerek megjelenésével lehet érzékelni, így például hallhatunk bendzsót a Psychotic Girlben, pánsípot a Same Old Thingben. Az album kettősége, mint a cím is megvilágítja, ez a kutya-macska harc, körbelengi az egész lemezt: az ősi hagyományos blues és a kísérletezgetés, megújítás nem hagyják egymást. Ki is tudhatná még, hogy melyik kerekedik fölül. Talán majd a következő album során kiderül.
Értékelés: 8/10
Schultz Antal
Értékelés: 8/10
Schultz Antal
2 megjegyzés:
no személyeskedés de engem valahogy mindigis nagyon tud zavarni ha fehér előadókkal kapcsolatban írja le valaki azt hogy "ősi,hagyományos blues"...
Miért, fehér ember nem játszhat blues-t?
Megjegyzés küldése